krono.inaplo.hu

Tags: film

Indiáról talán sokan tudják, hogy a világon itt készül a legtöbb film. Évente kb. 800-1000 filmet forgatnak le és ennek a nagy része a mozikba is kerül. A Bollywood kifejezés viszont nem az egész indiai filmiparra vonatkozik, csak azokra a bombayi, hindi nyelvű filmekre, melyek szórakoztató céllal készülnek, zenés-táncos dalbetéteket tartalmaznak. 

Ezekből átlagosan 150-200 darab készül egy évben (ez majdnem kétszerese a hollywoodi évi „termésnek”)¹. A filmek legalább két (de inkább három-három és fél) órásak. Egy-egy filmcsillag szerepeltetésével szinte előre garantált a kasszasiker. A kifejezés a '70-es években született az indiai angol nyelvű sajtó révén, a kifejezetten üzleti célra készült, hindi nyelvű, szórakoztató filmekre.

Az indiai filmek közül szinte csak a bollywoodi filmeket ismerik a nyugati világban. Pontosabban, jó pár országban, amik között Magyarország nem az első helyeken szerepel – ezért gondolom, talán érdekes lehet egy bemutató írás.

Nem véletlen természetesen az elnevezésnek a Hollywooddal való összecsengése: a bollywoodi filmek nagyon sokat tanultak Hollywoodtól. Ha megnézünk egy bollywoodi filmet, előfordulhat, hogy olyan érzésünk támad, mintha már ismernénk a történetet, csak más szereplőkkel, más környezetben... A bollywoodi sztárrendszer is nyugatias mintákat követ, melyben a sztárokat hatalmas rajongói kör övezi és egy-egy filmben való szereplésükért rendkívül nagy összegeket kapnak.

A bollywoodi film viszont nemcsak „hozott anyagból” dolgozik. Az indiai sok évezredes kultúra, a mitológiai történetek és alakok, a zene, a táncok szervesen beépülnek a filmekbe.

Az egyik, vagy talán a legjellemzőbb vonása a filmeknek az, hogy rendkívül sok táncos dalbetét színesíti a történetet. Ezeknek a jeleneteknek a koreográfiája legtöbbször a hagyományos indiai táncból indul ki, de általában ritka a „komplett” tánc, inkább a mozdulatokat építik be a koreográfiába. Így lehet, hogy teljesen vegyes kompozíció lesz, a nyugati táncok és az autentikus indiai táncok keveréke. A klasszikus táncok vallási eredetűek, spirituális jellegűek, mitológiai témákat elevenítenek föl, és narratív szerkezetűek: történeteket táncolnak el². A legjobb művészek egy-egy előadás előtt akár órákig meditálnak, összpontosítanak: a cél az, hogy minél inkább a szerepébe élje magát. Az indiai táncban és általánosságban az indiai művészetben is, a nyugati értelemben vett „eredetiségnek” nincs kifejezetten művészi értéke. A történet mindig ugyanaz, az előadás módja számít. A művész nem az egyénisége miatt művész, hanem a spirituális fejlettsége miatt. A sokszor több (akár 15-16) órás előadásokat az indiaiak nem unják el (ami valószínűleg amiatt a gondolkodásmód miatt van, hogy az indiai vallási életfelfogásban az élet örök körforgás).

Azt hiszem, ebből is jól érzékelhető, hogy az indiai filmben miért nem számít, hogy eredeti ötletek legyenek a narratívában. Illetve a tánc hagyományai rávilágítanak arra is, hogy miért fonódik össze olyan szorosan a film története a zenés-táncos előadással.

A bollywoodi film zenéje a nyugati ember számára minden esetben kifejezetten indiai jellegű. Még akkor is, ha – hasonlóan a koreográfiához – totálisan összekeveredik a nyugatias hangzás és az indiai zene. Az ilyen zenéket az indiai filmnéző pedig érdekes módon abszolút nyugatinak érzékeli... Ha még nem láttunk bollywoodi filmet, talán nehéz elképzelni, hogyan lehet akkor két ennyire különböző hangzásvilágú zenei alapokat összekeverni úgy, hogy abból koherens zene keletkezzen, de ez lehetséges. A kétféle zeneiség összekeverésével egy jó zeneszerző többet tud meríteni, és így nagyon jó művek, dalszámok születhetnek.

Az azonos kulturális gyökerek (tánc, zene), a földrajzi egység és a közös történelem segíti az ország egységét és a filmek befogadását az ország különböző pontjain. De vannak széttartó erők is a nemzeten belül: az ország rendkívül nagy területű és így egymástól távol élő, különböző vallású, kultúrájú és különböző nyelvű emberek alkotják az indiai népet. A hindi nyelvű film ezért nem látja el az egész országot, az egyes területeknek van saját filmgyártása is (l. még utalást a bevezetőben, hogy így keletkezik a rengeteg film). Az országon belül is működik az, amin Bollywood sikere alapszik: hogy ugyanazt a történetet elmesélik más szereplőgárdával, más helyszíneken. (És mint írtam, ez Indiában nem számít plagizálásnak!) Előfordulhat például, hogy egy bollywoodi sikerfilmet a következő évben megcsinálnak tamil vagy telugu nyelven is³... Bombay pedig „álom” maradhat a más vidéken élő színészeknek, ahova be lehet kerülni.

A vallási ellentétek, az ebből keletkezett viszályok, háborúk több filmnek az alaptörténetét adja később. A pakisztáni konfliktus sok filmnek története, kiindulópontja vagy legalábbis gyakran utalnak rá.

Bombay és Bollywood sokkal nyitottabb gondolkodásmódú sok más területhez viszonyítva. Az egyik legnagyobb férfisztár (Sharukh Khan) például muszlim vallású és büszkén vállalja, hogy a felesége hindu vallású. Egy ilyen házasság más területeken és régebben teljesen elképzelhetetlen lenne/ lett volna. Sok nagyon erős hagyomány él Indiában, amik a nyugatias szemléletmóddal összeegyeztethetetlenek, kizárják egymást. Az ilyen erős örökségek miatt rengeteg egyéni, családi, területi, nemzeti konfliktus keletkezik. A bollywoodi filmek és a sztárok igyekeznek nyitottabb gondolkodásmódot sugallni, jó példának mutatni a nyitottságot és a békességet. Mondani sem kell, hogy a filmek és a sztárok jóval mélyebb hatást tehetnek az indiaiakra, mint például egyes politikusok beszédei. Érdekesség, hogy a bollywoodi filmekben még egy-egy csókjelenet is nagy ritkaság és nagy felháborodást is kelt egy-egy ilyen. A legnyitottabb színészek is, ha vállalnak ilyen jelenetet, azt azért teszik, hogy a hírnevüknek jót tegyen. Ha híres színész vállal ilyet, azt pedig a férjével/feleségével előtte egyezteti. A hagyományokat tehát nem rúgják fel egyik napról a másikra, Bollywoodban sem.

Filmsztár nem lehet akárki Bollywoodban, ehhez filmes családba kell születni (vagy legalábbis rendkívül jó ismeretségekkel kell rendelkezni). Lényegében mindegyik nagyobb sztár filmes család tagja. (A Wikipédián szócikke van a bollywoodi filmes klánoknak: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Bollywood_film_clans.) Ezek a családok hatalmas befolyással rendelkeznek, sőt nemzetközi szinten is van befolyásuk (Aishwarya Rai, a legkeresettebb indiai színésznőt 2004-ben a Time a világ 100 legbefolyásosabb embere közé választotta.⁴)

A legnagyobb sztárok neve egy produkció mellett szinte garantálja a sikert, ezért egy-egy filmcsillagnak hatalmas gázsi jár. A szupersztárok eleve csak szuperprodukciókban, nagy költségvetésű filmekben szerepelnek. A stáb gázsija egy ilyen produkcióban majdnem az összköltség felét teszi ki. (Az arányok: a gyártási költségek 35%-ot, az utómunka és a marketingköltségek 10-10%-ot emésztenek föl.⁵)

A filmeknek létkérdésük, mekkora sikert aratnak és ezáltal be tudják-e hozni a gyártási költségeket vagy pluszprofitot is termelnek. Azok a szuperprodukciók, melyekhez több sztárt is leszerződtetnek, már eleve hatalmas pénztőkét kívánnak, ezen kívül a helyszínek (divatos egy ideje, hogy külföldi), a díszletek, a stáb többi tagjának a fizetése, a technikai költségek, a film reklámja stb. rengeteg pénzt felemésztenek. Magánbefektetők finanszírozzák ezeket a költségeket, melyeket, ha a készítők nem tudnak visszafizetni, csődbe juthatnak. A pénz nagy része adózatlan tőkéből (=fekete gazdaságból) származik (építőipar, ékszerészet, gyémántkereskedés, ingatlanforgalmazás, gyáripar, szervezett bűnözés).⁶

Érdemes tudni, hogy a legtöbb bombayi film veszteséggel zár - és ennek ellenére mindig akad néhány ember, akiket vonz a csillogás, és abban reménykednek, hogy az a film lesz az év egyik sikere, amelybe befektetik a pénzüket...

A jó filmzene további bevételeket tartogathat annak külön kiadása révén. A filmzene-készítés szinte külön iparágnak számít, sokan dolgoznak egy-egy film zenéjén. És (érdekes módon) egy-egy dalbetéténekes hasonlóan nagy sztárnak számít, mint egy-egy filmcsillag. A filmjelenetek dalait ugyanis - döntő többségében - nem a színészek éneklik el, hanem háttérénekesek.

Bollywoodban ugyanis a legutóbbi időkig nem igazán számított, hogy egy sztárszínész sokoldalú tehetség legyen. Az persze mindig előny volt, ha többféle karaktert is el tudott játszani, de nem a sztárság alapja. Az énekesi tehetség pedig lényegében nem is számított. Néhány éve viszont egy fiatal tehetség (Hrithik Roshan) „magas labdát” adott azáltal, hogy debütáló filmjében megmutatta, mit tud: nemcsak színészetet tanult, hanem évekig képezte a hangját is, testedzett és táncolni is tanult (a tánctehetség kevés férfisztár sajátja).

Nem beszéltem még a filmek műfajiságáról és filmekben fölvetődő témákról, problémákról.

A leggyakoribb filmműfaj „metaműfaj”: egy filmen belül általában több műfaj, téma keveredik. Pl. szerelmi románc, családi dráma és akciófilm; családi film, esküvős film és szerelmi dráma; sci-fi, szerelmi románc és akciófilm stb. Ezeket a filmeket „maszáláfilmeknek” szokták nevezni. (A maszálá egy indiai fűszerkeverék.) Az 1970-es években élte fénykorát ez a furcsa kevert műfajúság, de a mai napig elég jellemző a bollywoodi filmekre. A maszáláfilm annak köszönheti létjogosultságát, hogy így egy film többféle nézői réteghez is eljuthat, tehát többen nézik meg a moziban. És egy-egy filmre beülhet az egész család és mindenki jól fog szórakozni.

A filmek műfaja és a filmben boncolgatott problémák természetesen szorosan összefüggenek - mint minden más ország filmjeiben is. Speciális indiai filmtéma a külföldön élő indiaiak élete. Nyugat-Európában és Amerikában rengeteg külföldi és köztük nagyon sok indiai él. Nyugaton és Indiában őket „NRI”-knek nevezik (non-residental indian). A jobb élet reményében mentek ki vagy csak a hazai munkanélküliség kényszere hajtotta őket külföldre. Visszatérni viszont mindig nagyon nehéz és így ritka jelenség is. A legtöbb indiai pedig egy idő után honvágyat érez. Ez óriási probléma, főként, ha úgy is gondolja, hogy semmi esély arra, hogy egyszer újra hazajusson. A honvágy amiatt van, hogy nem érezheti magát otthon, Nyugaton nagyon nehéz a hagyományos erkölcsi szokásokat, életmódot és a vallási rituálékat folytatni. Indiában a család szerepe óriási (a házasságot is úgy fogják föl, hogy az két család összeházasodása elsősorban, nem a két személyé), és a külföldön éléssel ezek a rokoni szálak is meglazulnak. Ezekkel az égető problémákkal, lelki konfliktusokkal gyakran foglalkozik az indiai film.

Az indiai mozikról, mozizási szokásokról, a nézők viszonyáról a filmhez nem beszéltem még, ezzel a remélhetőleg érdekes, életközeli témával fejezem be a dolgozatomat.

A filmszínházak jóval nagyobbak, mint az európaiak. Vannak multiplexek is két-háromszáz fős termekkel is, de ezekben inkább a - nem európai értelemben vett - „művészfilmeket” adnak. Ilyenek csak a metropolisokban vannak, ahol van vevő a nem totálisan mainstream filmekre is. Általában viszont 800-2500 fő befogadására alkalmasak a filmszínházak, és különböző helyárú jegyek vannak. Egyes rétegek nem engedhetik meg maguknak a drágább jegyeket, ők a zsöllyékre szorulnak. Mivel Indiában igen nagy a szegénység mértéke, még az olcsó jegyár mellett sem mehetnek sokan gyakran moziba. Ezek az emberek csak a biztos sikerekre fizetnek be – ezért nagyon fontos, hogy egy film több réteghez is képes legyen szólni. Emellett igyekeznek úgy megalkotni a filmet, hogy arra késztessenek, hogy ne csak egyszer nézzük meg a moziban. Egzotikus, szép környezetben játszódó filmeknél, vagy nagyon jó filmzenékkel, illetve zenés jelenetekkel megtűzdelt filmeknél, akcióval túlzsúfolt filmeknél (ahol nehéz követni a cselekményszálakat) a néző szívesen elmegy még egyszer a moziba.

Az indiai nézői szokások az európaiak számára igen érdekesek lehetnek, több tanulmány is készült már a témában – az egyikből idézek: „Az emberek kiöltöznek a moziba, ahová azért is mennek, hogy lássák őket, ők pedig lássanak másokat. A középosztálybeli nézők elvárják a vászonhoz legközelebb ülőktől, hogy hangosak és lármásak legyenek, és nyílt, aktív nézői magatartást mutassanak … sok filmszínházban az erkélyen ülőknek szó szerint lehetősége nyílik lenézni az olcsóbb helyeken ülő közönségre, így számukra ezen nézők megnyilvánulásai a moziélmény részévé válnak. A film bizonyos jelenetei alatt az erkélyen helyet foglaló középosztálybeli közönség lenéz az alsó osztálybeli közönségre bizonyos viselkedésformákat várva, mint például amikor pénzérméket vagy eltépett lottócédulákat dobálnak a vászonra, hogy ezzel is kifejezzék tetszésüket a film vagy bizonyos filmsztárok irányában. Amikor moziélményükről beszélnek, a középosztálybeli nézők gyakran utalnak az , az …”⁷ „Indiában a mozilátogatás társadalmi dimenziója eltúlzottnak tűnik, ha összevetjük a nyugati szokásokkal. Az olyan nyilvános terek, mint a filmszínházak, a közösségi élet központjának számítanak, ellentétben számos nyugati társadalommal, ahol általánosan elfogadott dolognak számít egyedül megnézni egy filmet a moziban … A moziélmény Indiában magában foglalja a családok, barátok és munkatársak közösségi együttlétét. Az egyes csoportok négy-nyolc, vagy akár tíznél is több főből állhatnak. A család minden generációja jelen van … az emberek egy csoportban jönnek ki, sokat beszélnek és nevetgélnek … azt vettem észre, hogy a filmekről folytatott párbeszédekben az emberek ugyanúgy megemlítik a csoport élményeit, valamint a családdal vagy barátokkal kapcsolatos történeteket, mint a sajátjaikat. Feltűnt, hogy a mozilátogatás sohasem magányos cselekvésként szerveződik, és rájöttem, hogy az embereket már az a kérdés is zavarba hozza, hogy járnak-e magukban moziba. Sokan furcsállták a kérdést, hiszen a szabadidő nyilvános helyen való eltöltésének élménye nagyon szorosan összefonódott a csoportos vagy családi élmény képzetével. Sokan állították, hogy még soha nem mentek egyedül moziba, és néhányan meg is kérdezték, hogy ugyan miért tenne valaki ilyet...”⁸

Felhasznált és ajánlott irodalom

Ajánlott magyar irodalom:

Metropolis XI. évf. 1. sz. (2007) - Bollywood különszám

Vajdovich Györgyi: A bollywoodi film és a musical. Metropolis XII. évf. 3. sz. (2008)

Külföldi weboldal és további irodalom Bollywoodról: http://en.wikipedia.org/wiki/Bollywood

Magyar weboldal: http://bollywood.extra.hu

További felhasznált irodalom:

http://www.indiaitanc.hu/page_hun.php?id=indiatancai (indiai táncok)

http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Bollywood_film_clans (bollywoodi filmes klánok listája a Wikipédián)

http://en.wikipedia.org/wiki/Aishwarya_rai (Aishwarya Rai a Wikipédián)

Bollywoodi (siker)filmek az 1970-es évektől napjainkig

(ajánlás, mely filmekből átfogó képet kaphatunk a bollywoodi filmről, időrendben)

1970-es évek: Deewaar, Sholay (a legnagyobb filmsiker, a mai napig szünet nélkül játsszák), Amar Akbar Anthony, Dharam Veer

1980-as évek: Salaam Bombay, Karz

1990-es évek: Hum Aapke Hain Koun, Karan Arjun, Dilwale Dulhaniya Le Jayenge, Border, Pardes, Kuch Kuch Hota Hai, Dil Se, Hum Dil De Chuke Sanam, Taal

2000-es évek: Kaho Naa... Pyaar Hai, Lagaan, Kabhi Khushi Kabhie Gham, Company, Devdas, Koi... Mil Gaya, Kal Ho Naa Ho, Munnabhai M.B.B.S., Lakshya, Dhoom, Main Hoon Na, Veer-Zaara, Vivah, Kabhi Alvida Naa Kehna, Don, Krrish, Dhoom 2., Jab We Met, Heyy Babyy, Chak De! India, Om Shanti Om, Jodhaa Akbar

---