krono.inaplo.hu

Tags: esztétika | fényképezés | fotó

Susan Sontag: On photography - A fényképezésről című esszégyűjteménye a fényképek mindenütt jelenvalóságából fakadó esztétikai és morális kérdéseket járja körül. A kötet hat tanulmánya - Platón barlagjában, Amerika-fényképek sötét tükrében, A melankólia tárgyai, A hősi látásmód, A fényképezés evangéliumai, A képvilág - a fotóesztétikai, művészetelméleti, művészetszociológiai fakultások kötelező irodalmává vált.

A fényképezés: társadalmi rítus - védekezés a szorongás, a félelem ellen - a hatalom gyakorlásának, a vágy, a lelkiismeret felébresztésének és egyben elaltatásának eszköze - (látszat)birtokbavétel - (látszat)erőszak - a valóság felaprózása- az élmények demokratizálása és egyben felcserélése a mindenütt-jelenvaló képi másolat-világra - nosztalgikus, elégikus, alkonyi művészet.

Susan Sontag magabiztosan fogalmazza meg, mit jelent, mit hozott a ma embere számára az a leltározás – képekben gyűjteni a világot -, ami a fényképezés elterjedésével 1839-ben vette kezdetét és még jelenleg is tart. Platón címadó barlanghasonlata az igazságnak és árnyékának viszonyát feszegeti: amit a szemünk előtt látunk, aminek igaz voltában bizonyosak vagyunk, nem árnyéka-e a valóságnak, nem csupán képmása-e?

A fényképezés hőskorában, az 1840-es, 50-es években azonnal felismerhető volt máig tartó ellentmondásossága annak, hogy a fénykép – mert a valóság leképezésének véljük, hisszük – bizonyíték dolgok megtörténtére. Vádol és ily módon fegyver lett a hatalom kezében, de torzíthat is. Maga a kép, a látásmód, a tálalás is torzíthat és torzítható maga a kép. A fénykép igazmondása meggyőző erővel bír, de ugyanúgy egyfajta értelmezése a valóságnak, mint a festmény, vagy a rajz. Kétségeket ébreszt bennünk, nem csalás áldozatai vagyunk-e. Mégis a kétségben ott a feltevés: valami csak igaz lehet abból, ami a képen látható. S ily módon a kamera mögött álló ember – még ha az igazság megrögzött keresője is – nem mentes attól a szubjektív viszonytól, melyben a művészetet létrehozó alkotó van a valósággal. A létrejött képben tükröződik ízlése, értékítélete, pillanatnyi hangulata, tudása, filozófiája, viszonya a fényképezés tárgyával, agressziója mértéke. A fényképezés mindig magában hordoz csipetnyi, vagy több agressziót. Jogában áll - nyugaton szinte bármikor, bárhol, keleten előre elrendezett keretek közt – beavatkozni, betolakodni eseményekbe, és nyíltan ösztönözni: folytatódjék az esemény, melyet lencsevégre alkalmasnak érzünk.

A fényképező ember beleavatkozik és ugyanakkor távol tartja magát a helyzetektől, a valóságtól. A kamera mögé el lehet bújni, és akinek munkája, annak el is kell bújnia, nem avatkozhat be, ha szeretne sem. S aki szeret rejtőzni, annak alkalmas hivatás lehet az élményt avatni látásmóddá. Egészen addig, míg egyszer csak el nem kezdi érezni, élni szeretne, résztvevője és nem külső szemlélője szeretne lenni az életnek. S nem támogatni azt, ami - valljuk be - a valóság: nyilvános eseményeken való részvétel mindinkább azt jelenti, hogy végignézzük a róla készült felvételeket. A fényképek mindenütt jelenvalósága azt az érzetet kelti bennünk, mintha mi magunk lennénk ott mindenhol, mintha élményeink valóságosak lennének. A fénykép nem valóságélmény, nem az élet maga, hanem annak kimerevített pillanatképe. Varázsa épp ebben rejlik: azonos az élet végleg megörökített, jelentős részletével, melyet bármeddig szemlélhetünk, melyre rábólinthatunk, vagy megrökönyödhetünk felette.

A fiókba tett, falra akasztott fényképpel az idő múlásán leszünk úrrá. Esztétikai értékét emeli a múló idő. Nosztalgikus jó érzést kelt az elmosódott, megfoltosodott, töredezett, fényét vesztett régi, padláson talált fotó. A fotóst Sontag a gyűjtőhöz hasonlítja, akit olyan szenvedély hajt, mely a múlt iránti érzékkel függ össze - a fotós a jelenből teremt régiséget az exponálás pillanatában. Sontag szerint azonban a fényképező ember kezdetben hagyományos rendszerező cél nélkül közeledik a múlthoz, a felvétel témájához. Ahogy a gyűjtőt az eredetiség, a fotóst is a felvétel tárgyának érdekessége, egy arckifejezés, egy szituáció eredetisége vagy meghökkentő mivoltának kifejezhetősége vonza.

A történelmi visszatekintés viszonylatában Sontag a fényképek érzéstelenítő hatását emeli ki. Ennek okát részben abban látja, hogy a fényképek minden eseményt demokratizálnak, ténnyé alakítanak át, és ezeket a tényszórványokat sokszor azonosítjuk a történelemmel. Másrészt a fényképet a "halandóság leltáraként" pátosz lengi körül, mely elmossa az erkölcsi különbségeket, elviszi a történelmi ítéletek élét. Sontag szerint a fénykép mindig több egy értelmezés kifejezésénél – mely a festmények sajátossága – és sohase kevesebb, mint a fény sugarainak anyagi nyoma. (Még a digitális fényképezőgép érzékelőinek fényérzékeny fotodiódái alkotta kép esetében is így van.) A festmény mindig összegzés, a fénykép általában egy tér- és időszelet, egy történet bizonyítékrészlete.

Utolsó tanulmányában Sontag a képmás és a kép tárgyának a valósághoz való viszonyát járja körül. A modern társadalomban a képek nélkülözhetetlen, mindennapos, folyamatos pótlékai lettek a közvetlen tapasztalásnak. A tankönyvek, könyvek illusztrációi, a televíziós és moziműsorok, az internet kínálta élmények jelentik számunkra a valóságot – még egyelőre, jórészt – íz és illatok imitációja nélkül. A képek ma jórészt fényképek, illetve képszerkesztővel módosított, grafikai elemekkel átdolgozott fotók. A nyugati társadalom tagjai többnyire nem félnek a saját képmásuktól, nem tulajdonítanak olyan jelentőséget neki, mint a pretársadalmak, illetve a még nem iparosodott országok emberei. Az ipari társadalom lakói már nem érezték birtokháborításnak, ha lefényképezték őket, sőt keresték, keresik az alkalmat, hogy valósághitelüket a fénykép által újra és újra megerősíthessék. A fénykép lett a szépség mércéje: félünk a fénykép leleplező hatásától és ha sikerült képet látunk önmagunkról, elégedetten dőlünk hátra.

A korai társadalmakban a képmásnak mágikus erőt tulajdonítottak, és minél messzebb megyünk vissza a történelemben, annál nagyobb jelentőséggel bírt a képek szellemi kapcsolódása az ábrázolt dologhoz, személyhez. A fénykép mágikus erejét többek közt annak tulajdonítja, hogy nem csupán mása a valóságnak, a kép tárgyának, hanem annak kiterjesztése is – birtokbavétel több értelemben is. Elsősorban – a fényképezés kezdeteitől – a szeretett személy, tárgy jelenlétét pótolja. Másodsorban – Sontag egyik vesszőparipája, hogy a modern társadalom egyik fő tevékenysége a képek termelése és fogyasztása – olyan események fogyasztóivá válunk a képek által, melyeknek nem voltunk, nem vagyunk résztvevői. Harmadrészt a fénykép az élménytől független információt szolgáltat, értesüléshez jutunk általa. S mindezt úgy teszi, hogy olyasmit láttat velünk, melyet a természetes, sokszor felületes látás során a valóságban nem látunk. Átértelmezi a valóságot, felaprózva a dolgok, események idő- és térbeli folyamatosságát. S ebben áll a fényképek legnagyobb ereje, varázsa és veszélye. Egymástól eltérő dolgok, szituációk közt képes analógiát teremteni. A kamera mögött álló ember látásmódja a meghatározó. Sontag arra mutat rá, hogyan deplatonizálta világképünket a fénykép, mely saját jogán anyagi valóság, és nem csupán annak árnyéka, mint Platón lekicsinylő véleménye sugallja.

A fényképezés története a kezdetek óta két törekvés - egyfelől az eszményítés, a szépítés, másfelől, részben a tudományok segítségére siető értékmentes igazságkeresés, részben az igazmondás moralizált eszményképének - látszólagos küzdelme. Az 1920-as években a fényképezésnek a személytelen látásra leszűkített szószólói épp azt a tulajdonságát méltatták az optikának, mely "véget vet annak az évszázadok óta uralkodó kép- és képzetszuggesztiónak, amellyel néhány kiemelkedő festőművész látásunkat irányította." (Moholy-Nagy, Maerei, Photographie, film, 1925) Azonban Sontag szerint a huszadik század húszas, harmincas éveinek - a szürrealizmus hatása alatt eleve absztraktnak és költőinek szánt - szolarizált képei és rayográfai, fotogramjai, fotómontázsai a fotótörténetben ma már csak mellékes tanulmányoknak tűnnek. Egy biztos: a fénykép sohasem a valóság puszta tükröződése, nem csupán annak bizonyítéka, hogy "mi áll ott, hanem annak is, hogy mit lát az egyén." Kamera nélkül is meg kell keresnünk saját nézőpontunkat, mellyel rátekintünk életünkre... ezt teszi a fotós is. A nézőpont keresésekor a fényképész értékeli, átrendezi saját látásmódja szerint a világot, mellyel "megzavarja a fénykép, úgymond felszínes realizmusát". Az 1850-es években, London, Párizs és New York utcáinak nyomorát megörökítő tehetős fényképészek első képviselői voltak annak a turistának, aki nem csak a térben, hanem a társadalmi osztályok között mozogva barangolja be mások és végső soron saját életének tájait. Máig a gazdag, nyughatatlan társadalmak egyik fő tevékenysége, művészete a múltat, a jelent sűrítve fogyasztható tárggyá alakító fényképezés.

Amerikai filozófus, kritikus, író és filmrendező. Roland Barthes után a huszadik század legnagyobb hatású esszéírójának tartják. Jean-Paul Sartre, Albert Camus és Barthes volt leginkább hatással gondolkodásmódjára.

New Yorkban született 1933-ban Susan Rosenblatt néven, zsidó családban. Édesapja kereskedő volt, aki egy vietnami útja során meghalt. A Sontag nevet nevelőapja után kapta. Születése után fél évvel az Arizona állambeli Tucsonba, majd Kaliforniába költöztek. A csodagyereknek számító, a kedvezőtlen családi körülmények és anyja személyisége elől menekülő fiatal lány tizenhárom évesen már a Los Angelesben, száműzetésben élő Thomas Man-nal levelezett. Tizenöt éves korában érettségizett, húszéves korára elvégezte az Oxford és a Harvard filozófia, irodalom és teológia fakultásait. Tanult a Sorbonne-on, anyanyelvén kívül franciául és olaszul beszélt és írt. Tizenhét évesen férjhez ment Philipp Rieffhez, akitől nyolc évig tartó házasságuk alatt született egyetlen fia: David. A világ legjobb oktatási intézményeiben vendégtanítóként dolgozott, tizenhét könyvet, ezen belül négy regényt, egy elbeszéléscsokrot, tizenkét esszékötetet írt.

Írói pályáját 1963-ban regényíróként kezdte, de esszéivel vált világhírűvé. Érdeklődő, érzékeny szellemmel, lenyűgöző műveltséggel világított rá kora kultúrájának és az emberi önismeretnek, felelősségnek az összefüggéseire.

Radikális nézetei, az Amerikai Egyesült Államokat és a Izrael politikáját szenvedélyesen bíráló hozzáállása, és érzelmeinek nyílt vállalása - kilenc szerelme közt öt férfit és négy nőt említ - miatt sokan támadták. Tollával védte Észak-Vietnamot és a palesztin radikálisokat. Támadta Bush Irak-politikáját. Ízig-vérig new yorkinak érezte magát. Nagy vihart kavart a 2001. szeptember 11-i, WPC elleni terroristatámadás utáni írásával, melyben az Egyesült Államok felelősségére is felhívta a figyelmet.

Gondolkodásmódja, élénk, okos, a sorsával játszani merő, bátor szelleme segítette őt ilyen hosszú ideig szembeszállni 1970-ben kezdődő betegségével. 2004. december 28-án hunyt el.

Fontosabb művei :

• 2003 – Regarding the Pain of Others (A szenvedés képei. Európa, 2004) 
• 1999 – In America (Amerikában. Európa, 2002) 
• 1992 – The volcano lover (A vulkán szerelmese. Holnap Kiadó, 1994) 
• 1988 – AIDS and Its metaporhs (Az AIDS és metaforái. Európa, 1990) 
• 1980 – Under the Sign of Saturn and Other Essays (A Szaturnusz jegyében. Chartaphilus, 2002) 
• 1978 – Illness as Metaphor (A betegség mint metafora. Európa, 1983)
• 1978 – I, etcetera
• 1977 – On photography (A fényképezésről. Európa, 1981)
• 1967 – Death Kit (Halálkészlet. Európa, 1989)
• A pusztulás képei – válogatott tanulmányok (Európa, 1972)

• 1966 – Against Interpretation and other Essays

Fotográfusok, képzőművészek

Abott, Berenice /A melankólia tárgyai p. 104.
Adelman, Bob /A melankólia tárgyai p. 110.
Arbus, Diane /Platón barlangjában p. 22.
Atget, Eugène /Platón barlangjában p. 28. /A melankólia tárgyai p. 86.
Avedon, Richard /A melankólia tárgyai p. 91.

Beaton, Cecil Walter Hardy /A melankólia tárgyai p. 91.
Bischof, Werner /Platón barlangjában p. 33.
Brady, Mathew /Platón barlangjában p. 30.
Bragaglia, Anton /A melankólia tárgyai p. 81.
Brâncuşi, Constantin / A hősi látásmód p.139.
Brandt, Bill /A melankólia tárgyai p. 90.
Brassaï, (Halász Gyula) /Platón barlangjában p. 28. /A melankólia tárgyai p. 86.

Cameron, Julia Margerot /Platón barlangjában p. 15.
Carrell, Gitta /A melankólia tárgyai p. 91.
Carroll, Lewis /A melankólia tárgyai p. 90.
Cartier-Bresson, Henri /A melankólia tárgyai p. 89.

Evans, Walker /Platón barlangjában p. 14. /A melankólia tárgyai p. 95.
Frank, Robert /A melankólia tárgyai p. 95.

Genthe, Arnold /A melankólia tárgyai p. 86.
Greene, Felix /Platón barlangjában p. 31.

Heartfield, John /A melankólia tárgyai p. 80.
Hill, David Octavius /Platón barlangjában p. 15.
Hine, Lewis / A képvilág p. 246.

James, Henry /A melankólia tárgyai p. 101.
Kandinszkij, Vaszilij / A hősi látásmód p.139.

Lange, Dorothea /Platón barlangjában p. 14., 30
Lartigue, Jacques-Henri /A melankólia tárgyai p. 88.
Laughlin, Clarence John /A melankólia tárgyai p. 104.
Lee, Russel /Platón barlangjában p. 14.

Man Ray /A melankólia tárgyai p. 80.
Martin, Paul /A melankólia tárgyai p. 86.
McCullin, Don /Platón barlangjában p. 33.
Model, Lisette /A melankólia tárgyai p. 92.
Moholy-Nagy László | moholy-nagy.org / A hősi látásmód p.138.
Muybridge, Edweard /A melankólia tárgyai p. 92. 

Nadar, Felix / A képvilág p. 235.
Niépce, Nicéphore/ A képvilág p. 237.

Renger-Patzsch, Alfred / A hősi látásmód p.139.
Riboud, Marc /Platón barlangjában p. 31.
Riis, Jacob /Platón barlangjában p. 39.
Rodcsenko, Alekszandr /A melankólia tárgyai p. 91.

Sander, August /A melankólia tárgyai p. 90.
Shahn, Ben /Platónbarlangjában p. 14.
Steichen, Edward /A melankólia tárgyai p. 89.
Stieglitz, Alfred /Platón barlangjában p. 13., / A hősi látásmód p.136., 139.
Strand, Paul /Platón barlangjában p. 13., / A hősi látásmód p.139.

Talbot, William Henry Fox
Thomson, John /A melankólia tárgyai p. 89.

Vischniac, Roman /A melankólia tárgyai p. 108.
Vroman, Adam Clark /A melankólia tárgyai p. 95.

Weegee (Arthur Fellig) /A melankólia tárgyai p. 86.
Weston, Edward / A hősi látásmód p.139.
White, Minor / A hősi látásmód p.139.

Albumok, folyóiratok

American Photographs (Amerikai fényképek), 1938 / Evans, Walker /A melankólia tárgyai p. 95.
Anlitz der Zeit (Korunk arculata), 1934 / Sander, August /A melankólia tárgyai p. 93.
Camera Work - folyóirat / szerk. Stieglitz, Alfred / A hősi látásmód p.139.
Changing New York (A változó New York), 1939 Atget, Eugène /A melankólia tárgyai p. 104.
Die Welt ist Schön (Szép a világ) / Renger-Patzsch, Alfred / A hősi látásmód p.138.
Down Home (Odahaza), 1972 / Adelman, Bob /A melankólia tárgyai p. 110.
East 100^th Street (Keleti 100. utca), 1970 / Davidson, Bruce /A melankólia tárgyai p. 87.
How the Other Half Lives (Hogyan él a másik fél), 1890 / Riis, Jacob /Platón barlangjában p. 39.
Illustrations of China and Its People (Kína népe képekben), 1873-74 /Thomson, John /A melankólia tárgyai p. 89.
Paris de Nuit (Az éjszakai Párizs), 1933 / Brassaï (Halász Gyula) /A melankólia tárgyai p. 86.
The Americans (Az amerikaiak), 1959 Frank, Robert /A melankólia tárgyai p. 95.
The American Scene (Az amerikaiai színtér), 1907 James, Henry /A melankólia tárgyai p. 101.
The Naked City (Meztelen város), 1945 / Weegee (Arthur Fellig) /A melankólia tárgyai p. 86.
The pencil of nature (A természet ceruzája) / Talbot, William Henry Fox / A hősi látásmód p.129., A képvilág p. 237.
The New Vision (Az új látásmód) / Moholy-Nagy László / A hősi látásmód p.138-140
Street Life in London (A londoni utca élete), 1877-78 / Thomson, John /A melankólia tárgyai p. 89.
Von material zu Architektur (Az anyagtól az építészetig) / Moholy-Nagy László / A hősi látásmód p.138-140.
Wisconsin Death Trips (Wisconsini haláltánc), 1973 / Lesy, Michael /A melankólia tárgyai p. 111.

Filmek

Könyvek, írások

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Offline

• Sontag, Susan: A fényképezésről, Európa, 2007
• Platón: Barlanghasonlat In: Platón összes művei 2. kötet. Bp., 1984. Európa. 355-460.p.
• Benjamin, Walter: Kommentár és prófécia; Gondolat, 1969. 402 p.
• Fusser, Vilém: Képeink In: Médiatörténeti szöveggyűjtemény. Bp., 1994. Barabás Ilona Kkt

Online

• Sontag, Susan: Érvelni a szépség mellett. ford.: Margócsy Dániel
• The Susan Sontag Foundation - Susan Sontag
• Konrád György: Susan Sontag | Csodafigurák - részlet

Sontag: A fényképezésről | Sontag:  A szenvedés képei

• Báron György: A halandóság leltára | Filmvilág online
• Bán Zoltán András: Éles fény | Filmvilág online
• Kolozsi László: Ki vagyok, ha szenvedek | Filmkultúra. Szemle
• Tóth Zoltán: A háború esztétikája | Apertúra filemelméleti és filmtörténeti folyóirat

A szeptember 11-i WPC elleni terrortámadást követő írásának hatásáról

• Susan Sontag / Irena Grudzinska Gross | Egy New York-i beszélgetés
• Dornbach Márton: Írástudók felelősségéről és bornírtságáról|Élet és irodalom 2001/ 46. szám

Susan Sontag gyűjtések

• Blogs about Susan Sontag | Wordpress.com
• del.icio.us Links tag: susansontag
• susan-sontag bookmarks | Delicious