Digitalizálás. E szót hallva sokféle dologra gondolhatunk. A digitalizálás minden olyan tevékenységet magában hordoz, amikor más alapú információhordozók adatait számítógépes nyelvre kódoljuk át és a számítógép által értelmezhetővé tesszük. Ily módon beszélhetünk hanganyagok digitalizálásáról, képek digitalizálásáról, könyvek digitalizálásáról és még sok más dologról. Én most a könyvek digitalizálásáról és azon belül is egy speciális területről szeretnék ez kis tájékoztatást adni: a vakok számára történő digitalizálásos akadálymentesítésről.
Egy-két szó a program lényegéről
Ez a program 12 évvel ezelőtt indult el a MVGYOSZ (Magyar Vakok és GYengénlátók Országos Szövetsége) szervezetében.
A Szövetség nem csak a tankönydigitalizálásban segít akadálymentesítéssel a vakoknak, hanem Braille-könyveket, hangoskönyveket is nyújtunk tagjainknak, igyekezve minden lehetséges módon eljuttatni hozzájuk ugyanazt a könyvet, hiszen ki ezt, ki azt a módszert ismeri és szereti jobban.
E tankönyvdigitalizáló project keretein belül az Informatika a Látássérültekért alapítvány által kifejlesztett JAWS nevű programhoz igazítjuk a digitalizált anyagokat. Ez a program a képernyőn olvasható és általa felismerhető szövegeket képes felolvasni a látássérülteknek a számítógéphez csatlakoztatott fülhallgatón keresztül.
Sajnálatos módon egyelőre csak tankönyveket tudunk ilyen módon akadálymentesíteni, mert csak a tankönyvkiadókat kötelezi törvény (a 2004. évi XVII. törvény), hogy kérésünkre szolgáltassák nekünk a tankönyveket akadálymentesítésre.
Korlátozás továbbá, hogy a Szövetség viszont csak abban az esetben kérheti a tankönyveket a kiadóktól, ha azt a diák vagy annak hozzátartozója kérte tőlünk.
Tehát jelenleg nincs lehetőségünk előre akadálymentesíteni minden tankönyvet, sőt, akadálymentesítésünk csupán a tanév kezdete után kezdődhet meg, ami abból a szempontból aggályos, hogy a diák így az iskolakezdés után 1-2 hónappal juthat csak leghamarabb tankönyvéhez számára is olvasható formátumban.
Szerencsére akad kiadó – például a Nemzeti Tankönyvkiadó – amely már önként, kiadásuk pillanatában adja nekünk legújabb könyveit akadálymentesítésre, így ha csak egy kiadó esetében is, de már tudunk naprakészen szolgáltatni.
Hogyan is zajlik ez a munka?
Most pedig nyerjünk egy kis betekintést ennek a munkának a mélyére, hogy voltaképpen miket is kell átalakítani egy tankönyvben, hogy a vakok számára értelmezhető legyen.
A munka először is szkenneléssel, karakterfelismertetéssel kezdődik, mint a digitalizálásos munkák nagy része.
A karakterfelismertetés után a dokumentumot Word dokumentumként mentjük, mert ezt a programot tudja a legjobban olvasni a JAWS program.
Azonban a munka még csak ekkor kezdődik igazán.
A könyv során folyamatosan figyelnünk kell rá, hogy a karakterfelismerő jó helyen ismerte-e fel a bekezdéshatárokat, s ha nem, azt javítani kell.
Megesik, hogy minden sort új bekezdésnek ismer fel, ilyenkor vissza kell tördelnünk a fals bekezdésjeleket, ismét eredeti hosszűra alakítva a bekezdést. A legkirívóbb esetben – szerencsére csak egy tankönyvcsaládnál fordul elő és ott sem törvényszerűen – minden második szó után bekezdéstörést ismer fel, s ilyenkor
így néz
ki egy
mondat is,
megnövelve ezzel
a dokumentum méretét
és a felolvasó
programban
összezavarva
a diákot.
Természetesen ezt a mondatot is vissza kell tördelnünk normális állapotába.
Következő folytonos odafigyelést igénylő feladatunk a széljegyzetek kérdése. Ezekből többfélét különböztethetünk meg.
Vannak az irodalom tankönyvekben előforduló témamegjelölés-értékű széljegyzetek.
Például egy tankönyv szövegfelismert verziójában így néz ki egy bekezdés:
„Szabó Lőrinc a későmodern magyar irodalom kiemelkedő, Jó- helye a zsef Attila mellett talán legjelentősebb költője. Költészetének kánonban eredője a modern kor alaptapasztalata a világkép széttöredezettségéről, az igazságok sokféleségéről és az értékek elbizonytalanodásáról, továbbá a szubjektum elmagányosodásáról és az önértelmezés kísérleteinek problematikusságáról. Formai erőssége a klasszikus és modern líra verstípusainak, műfajainak állandó újraalkotása. Életműve a világirodalomban T. S. Eliot, Ezra Pound és Gottfried Benn költészetével rokonítható.„
Mint látható, a bekezdés széljegyzete „belecsúszott„ a szövegbe. Ilyenkor a „Jó- helye a zsef„ és a „Költészetének kánonban eredője„ részekről törölnünk kell az oda nem illő részeket. ezeket a széljegyzeteket töröljük is a dokumentumból, mert nincs értelme annak, hogy minden bekezdés előtt a számítógép felolvassa a diáknak, miről lesz szó a következő bekezdésben.
A széljegyzetek másik formája, amikor a tankönyvben magyarázó széljegyzetek vannak, erre legtöbbször történelemkönyvben látunk példákat. Ezeket a széljegyzeteket mindig az aktuális oldalszöveg után teszi be a karakterfelismerő, így vissza kell helyezzük az értelemszerű helyére. erre most nem tudok példát hozni, mert jelenleg nincs birtokomban történelemkönyv, melyből átemelhetnék részletet.
Sajnos ehhez jelenleg nem tudok példát hozni, mert nem történelemkönyvön dolgozom, irodalom tankönyvekben pedig nincsenek ilyen széljegyzete.
A következőekben leírt átalakításokra is folyamatosan figyelnünk kell, de ezek két-három szót, esetleg fél oldalt érintő dolgok, nem vonulnak végig permanensen az egész dokumentumon.
Elsőként lássuk a tankönyvekben oly sokszor előforduló „” jeleket. A JAWS fel tudja olvasni az alsó idézőjelet, azonban a felsővel nem boldogul, vagy nem olvassa fel, vagy valami jelkódot olvas fel helyette. Így a felső idézőjeleket mindet átalakítjuk alsó idézőjellé, még ha furán néz is ki és a helyesírási alprogramok hibának is tűntetik fel.
Például ebből a szövegből:
A kötetet Kabdebó Lóránt (a költő monográfusa) a „nyugtalan klasszicizmus” és a „visszafogott expresszionizmus” oximoronokkal jellemzi.
Ez lesz:
A kötetet Kabdebó Lóránt (a költő monográfusa) a „nyugtalan klasszicizmus„ és a „visszafogott expresszionizmus„ oximoronokkal jellemzi.
Beszélnünk kell a karakterfélrefelsmerésekről is, amiket hol ritkábban, hol gyakrabban követ el a karakterfelismerő, a forrásul szolgáló papírlap szennyezettségének függvényében. A leggyakrabban előforduló hibák a k-lc, k-lt, m-rn tévesztések, ezeket természetesen javítanunk kell minden érintett szóban.
Következő speciális pontunk a sorszámokban rejlik. Ezeket – legyenek római, vagy arab számmal írt sorszámok – át kell írjuk betűformátumba, mert a JAWS programozásának egyik hibájaképp a szám után álló pontot nem tudja sorszámjelzésként értékelni, hanem pontként, mondatzáró írásjelként értelmezi, így ahelyett, hogy „második”-at mondana, egyszerűen "kettő”-t mond, s a szó végén a pont programutasításának megfelelően leviszi a hangsúlyt. Természetesen a római számokat még evidensebb, hogy átalakítjuk, hiszen az „ksz-i-iksz” betűkapcsolat helyett „tizenklencedik”-et kell felolvasnia a programnak.
Következő mérlegelést igénylő feladatunk a képaláírások megítélése. Mivel a vak felhasználó nem látja a képet, így a képaláírás információértékétől függ, hogy bent hagyjuk-e a tankönyvben, vagy kivágjuk. Például Szabó Lőrinc Mozart hallgatása közben című versénél egy, a Varázsfuvola egy jelenetét ábrázoló kép van, melynek képaláírása azonban információt hordoz, sőt, feladat is kapcsolódik hozzá, így mindenképpen benne hagyjuk a szövegben. Mégpedig így:
„Képaláírás:
W. A. Mozart: Varázsfuvola. Színpadkép.
A zene rendkívüli gazdagsága egybeforrasztja a szabadkőműves rituálékon alapuló ünnepélyes szertartást és a könnyed vígjátékot.
Soroljatok fel néhány szimbólumot, irodalmi toposzt a műből!
Képaláírás vége.„
Következő és egyben legbonyolultabb munkafolyamatunk a táblázatok akadálymentesítése.
Sajnálatos módon a JAWS nem tudja kezelni a táblázatokat, így kénytelenek vagyunk a táblázatokat szöveggé konvertálni. Azonban ha egy 4-5 oszlopos táblázatot pusztán adathalmazzá konvertálunk, melyben sorban le vannak írva az adatok, egy idő után a felhasználó belezavarodik, hogy melyik adat melyik oszlophoz tartozik. Így kénytelenek vagyunk minden sorban az adott adatelem elé beírni a címsor oszlopának szövegét.
Nézzünk egy példatáblázatot:
Évszám | Esemény |
1075 | Dictatus Papae |
1075-1076 tele | wormsi zsinat |
1076. február | lateráni zsinat |
1077 | Canossa-járás |
1122 | wormsi konkordátum |
1176 1177 | legnanói csata velencei béke |
Ezt a táblázatot anélkül tudjuk átalakítani, hogy a fejlécet ismételni kéne soronként. átalakítás után a következőképpen néz ki a táblázat:
Évszám: 1075, Esemény: Dictatus Papae
Évszám: 1075-1076 tele, Esemény: wormsi zsinat
Évszám: 1076 február, Esemény: lateráni zsinat
Évszám: 1077, Esemény: Canossa-járás
Évszám: 1122, Esemény: wormsi konkordátum
Évszám: 1176, 1177, Esemény: legnanói csata, velencei béke
Mint látszik, mindezen átalakításokat folyamatosan kell végeznünk egy könyvön, míg végül elnyeri a vakakadálymentesített formáját.
Egy történelem- vagy irodalom könyv átlagos munkaideje 4-5 nap, a reál tantárgyak átfutási ideje ennél jóval hosszabb, hiszen ott minden képletet meg kell próbáljunk átírni a vakok számára értelmezhető formátumba.
A jövőbeni elképzelések
Szövetségünk a jövőben szeretné bővíteni profilját más irányú könyvek digitalizálásával is. Hiszen a vakok körében ugyanúgy van igény az egyetemi tankönyvek, klasszikus- és kortárs irodalmi művek iránt is.
Ezeknek azonban semmiféle törvényi szabályozása nincs, így nekünk kell kijárni az utat magunknak.
Mivel a törvényi szabályozás előkészítése, megszövegezése és hatályba lépése évekbe telne, így sokkal egyszerűbb, ha magunk próbálunk egyezségre jutni a kiadókkal.
A kiadók legnagyobb aggálya természetesen az általunk digitalizált anyag másolhatósága lesz. Erre egy két részletből álló megoldási javaslatot tudunk a kiadók elé tárni majd.
Javaslatunk alapját az képezi, hogy a könyveket csak az általunk üzemeltetett honlapról tudják letölteni az arra jogosultak.
A javaslat első része a jogosultságot igyekszik garantálni. E szerint a vak, vagy látássérült személy be kell fáradjon a tagegyesületének irodájába, ahol tagsági kártyájának felmutatásával igazolja jogosultságát a könyvekre, s ott helyben végzik el a regisztrációt, ami más úton, internetes felületen nem is lenne elvégezhető. Evvel garantáljuk azt, hogy nem látássérült személynek ne legyen letöltési jogosultsága a honlapon.
A javaslat második része azt célozza, hogy a letöltött anyag ne legyen szabadon másolható bármilyen adathordozóra, s így ne kerüljön ki a szabad terjesztés piacára. Ennek módszere a következő: a honlap letöltésvezérlőjébe beiktatunk egy olyan programot, ami a letöltés megkezdésének pillanatában bizonyos információkat kér el a felhasználó számítógépétől automatikusan - tehát nem a felhasználónknak kell megadnia az információkat, a szerver és a számítógép közötti kommunikáció útján történik mindez. Ezután a letöltésvezérő program olyan parancsokat rendel a letöltött dokumentumhoz, melyek szavatolják, hogy a letöltött anyag csak az adott számítógépen legyen megnyitható.
Ekkor már a felhasználó átmásolhatja az adatokat, de más számítógépen nem fogja tudni megnyitni a file-t.
Terveink közt szerepel még a másolásvédelem kidolgozása is.
Azonban itt szembe kerülünk egy problémával. Napjainkban egyre elterjedtebbek az e-book olvasók. Ennek mintájára, vagy a már meglevő olvasókkal kompatibilitásban minden bizonnyal a vak felhasználók is meg fogják venni a maguk e-book olvasóját és szeretnék a könyveiket a villamoson, buszon, vagy éppen a vonaton olvasni fülhallgatójuk segítségével. Azonban ha mi megnyithatatlanná tesszük a file-t más eszközökön, akkor az e-book olvasó sem fogja tudni megnyitni, így a felhasználó egyetlen géphez kötötten tudja csak meghallgatni az akadálymentesített könyvet, ez azonban nem célunk.
Erre megintcsak két megoldási lehetőség kínálkozik. Egyik megoldási lehetőségünk szerint az adatcsere pillanatában fel kéne legyen csatlakoztatva az e-book olvasó a számítógépre, s a szerver az adott e-book olvasó techinikai adatait is csatolja a letöltött dokumentumhoz, így a könyv azon az egyetlen adathordozón elolvashatóvá válik.
A másik megoldási javaslat, ami a vakok életét minden bizonnyal megnehezítené, így nem is látjuk értelmét a bevezetésének, hogy nem is letöltené az internetről a könyveit, hanem be kéne jönnie a tagegyesület központjába és mi töltenénk fel neki a könyveket. ez azonban mindenképpen a személyi- és az információszabadság megsértése lenne, így ezt az ötletet nem is tartjuk életképesnek.
Természetesen az irodalmi könyvek digitalizálása ellát minket majd nem kis munkákkal, de emellett terveink közt szerepel profilunk további bővítése a folyóiratok digitalizálásával is, hiszen egy hetente, kéthetente megjelenő folyóiratot már a következő szám megjelenése előtt eltudunk juttatni a felhasználókhoz, ha pedig havi, vagy ritkább megjelenésű lapokról van szó, még biztosabban tudjuk szolgáltatni a megjelent lapszámot. Akár visszamenőleges digitalizáció is beléphet a látóterünkbe, ha erre igény fog mutatkozni.
Mint láthatjuk, a project jelenleg a tervezés szakaszában jár, még nem volt módunkban megkeresni kiadókat elképzeléseinkkel. Azonban a közeljövőben minden bizonnyal elkezdünk egyeztetni egy vagy két kiadóval, hogy az ő aggályaikat és a mi javaslatainkat megvitatva kidolgozhassunk egy rendszer, mely mindkét - illetve a felhasználó igényeit is bevonva a körbe mindhárom- résztvevőnek szavatolja az adatvédelmet és a szolgáltatást.
Tehát mint a cikk egésze mutatja, a vakok speciális akadálymentesítést igényelnek a digitalizáltságot tekintve is, de talán ez az akadálymentesítés kerülhet a kiadóknak, könyváruházaknak a legkevesebb anyagi ráfordításába, hiszen a szervezet, mely ezt elvégezné, már létezik és várja, hogy együttműködhessen velük.
