Dolgozatom célja, hogy áttekintést adjon a múzeumok megjelenési formáiról az Interneten, arról, hogy mennyiben jöttek létre új műfajok, amelyek csak a weben élnek. Továbbá arról is szeretnék beszámolni, hogy milyen típusú lapokkal találkozhatnak azok, akik általános vagy speciális ismeretekhez, információkhoz szeretnének hozzájutni az Internet segítségével a múzeumokról.
A múzeum - törvényben meghatározott definíciója szerint- a kulturális javak tudományosan rendezett gyűjteményeiből álló muzeális intézmény. A múzeum feladata a kulturális javak meghatározott törvényben anyagának folyamatos gyűjtése, nyilvántartása, megőrzése és restaurálása, tudományos feldolgozása és publikálása, valamint más módon történő bemutatása. A múzeumnak rendelkeznie kell e feladatok ellátásához szükséges tárgyi, anyagi, személyi feltételekkel, épülettel, és szakirányú végzettségű alkalmazottakkal.
Ha a törvény által meghatározott definíciót szó szerint értelmezzük a múzeumoknak kevés esélyük van teljes valójukban megjelenni a virtuális valóságban, illetve virtuális múzeumként elválni "földi társaiktól", és önálló életet élni a weben. Természetesen vannak kísérletek, és ennek megfelelően a múzeumok három szinten jelennek meg ma a weben. A felosztás alapja, hogy mennyire kötődnek valóságos intézményekhez az egyes honlapok.
Ennek alapján vannak épülettel rendelkező hagyományos múzeumok, amelyek felhasználják az Internet nyújtotta lehetőséget, és így hozzáférhetővé teszik legalapvetőbb szinten szolgáltatásaik nyilvántartását. Értem ez alatt a nyitvatartási idő megjelenítését; az állandó és időszaki kiállításaik listáját; primer információkat közölnek szervezeti felépítésükről, az adott múzeum történetéről; előfordulnak képek is ezeken az oldalakon. Ez a fajta megjelenés (az első típus) tehát abszolút a valósághoz kötődik, nem is próbálja meg elhitetni a webes látogatóval, hogy igazi múzeumban van, igazi kiállítást néz. Ilyen oldalak a következők : Budapesti Történeti Múzeum, illetve a Nagytétényi Kastélymúzeum honlapja stb. Ezekre a honlapokra jellemző, hogy annak ellenére, hogy erősen kötődnek a mögöttük lévő intézményhez, nem annak a múzeumnak a térhatásait reprezentálják, hanem alkalmazkodtak a webes felület adta kétdimenziós lehetőségekhez. Megfigyelhető, tehát egy ellentétes tendencia: forma, térhatás (a tér berendezése) kényszerítő ereje és a múzeumi háttér valódisága között. Ezek egymás ellen dolgoznak. (Minél hozzáférhetőbb egy múzeum a valóságban, annál kevesebb energiát fordít annak internetes megjelenítésére.) Valószínűleg ennek az a magyarázata, hogy, ha van egy jól szervezett, kedvező lehetőségekkel rendelkező hagyományos múzeum, nem kell akkora energiát fordítania arra, hogy másképpen is kielégítse a felhasználók igényeit.
A második típusba olyan weblapokat sorolok, amelyeknek nemcsak valóságos épületük van, hanem térbeli felépítésüket a weben is reprezentálni szeretnék. Ilyen a franciaországi Louvre honlapjának felépítése:
Itt kiválaszthatjuk a szobát, amit látni akarunk, és az meg is jelenik egy előre felvett videofelvétel segítségével. Az ilyen weblap a valóságot képezi le a látogatóknak. Természetesen nem nyújthatja azt az élményt, amit egy valóságos múzeumi látogatás, nem mehetünk közel a tárgyakhoz, ha szoborról, van szó, nem járhatjuk körbe, ennyiben hiányos a tükrözés, inkább csak a teret, az épületet láttatja be.
A harmadik típusba azok a honlapok tartoznak, amelyek mögött nincs valóságos fizikai gyűjtemény (értem ez alatt az egy helyen, egy időben összegyűjtött tárgyakat, dokumentumokat), hanem valamilyen előre meghatározott kategória szerint kapcsolja össze tárgyait gyűjteménnyé, hozza létre a virtuális múzeumot, galériát. Ilyen oldal a Eötvös Loránd virtuális múzeum honlapja. (Érdekesség, hogy ez a valóságtól teljesen elváltnak tekinthető virtuális kiállítás nevében is őrzi ezt a jelleget, nem szerepel ugyanis a honlap név a virtuális múzeum után.) Hogy még is mennyire kötődik a valóághoz ez a fajta megjelenés az Interneten, az abból látszik, hogy alaprajzot, tervrajzot készítettek, van főbejárata, megőrizték a vélemények rögzítésének a múzeumokhoz kötődő módját: vendégkönyvet rekonstruáltak.
Ebben a "múzumban" kísérletet tesznek arra is, hogy a szem képességeit kihasználva, térhatású diapozitívok mutassanak, be, amelyeket közelebb hozhatják a valóságot a virtulalitáshoz.
Egy másik virtuális tárlat a Virtuális szentendrei tárlat oldalán található. Ezen az oldalon a valóságtól való elszakadás a legszembetűnőbb, webes térelrendezés figyelhető meg. A különböző területet képviselő alkotók nevei abc rendben vannak felsorolva, ezekre rákattintva, mint egy linkre, megjelenik az általa készített tárgy, festmény, fotó képe, nagyítható formában. Az utóbbi két honlap különbözőképpen valósítja meg, hozza létre a virtuális valóságot. Az első példa azt a látszatot kelti, hogy van "valóságos" alapja, mintegy hitelesíti önmagát, a második a webes térben, asszociációk révén rendeződik.
Összefoglalva elmondható, hogy az Internet megjelenése nem hozott óriási változást a múzeumok életébe. Vannak próbálkozások, amennyiben virtuális múzeumok jönnek létre. Azonban ezek még a Világhálón is megőrzik alapvető kötöttségüket a valósághoz, illetve ahhoz való hasonlóságukban próbálnak hitelessé válni az Internet-használók előtt. Az igazi műhelymunka nem alakult ki a múzeumlátogatók és fenntartók között, lévén, hogy nehezen változtatható tárgyakról, sőt tárgyak együtteséről van szó, amely a kulturális örökség részének tekinthető.
