Blogok
A 21. század kávéházai és szószékei
Az internet egyedülálló lehetőséget teremtett, hogy az emberek információkat szerezzenek az őket érdeklő tárgyakról, legyenek ezek akár tudományos, technikai, módszertani, mindennapi, nem mindennapi dolgok, vagy épp emberek, híresek, hírhedtek, vagy csak a srác a szomszédból. Ezek az információk a hálózat előtti korban másképp terjedtek. A tudomány és a technika kérdéseire a 'kanonizált' könyvekben, hivatásos tudósoktól, mérnököktől kaphattunk választ, persze meg is kereshettük őket akár a laboratóriumban, ha tudtuk, hol van. A mindennapi kérdésekre ott voltak a rokonok, a szülők, a nagybácsik meg a nagyszülők. A nem mindennapi kérdésekben konzultálhattunk a barátunkkal, ha volt olyan. Az emberekről megkérdezhettünk másokat, felüthettük a Who Is Whot, vagy hagyatkozhattunk megérzéseinkre, ha mondjuk épp a szomszéd srácról volt szó, akit senki sem ismert.
Mára ezeket az információkat mind egy pár billentyű segítségével és egy kis ügyességgel a számítógép kijelzőjéről olvashatjuk le. És még sokkal többet is. Belelapozhatunk politikusok, közéleti személyiségek és soha nem látott emberek naplójába, megnézhetjük, ők mit néznek meg a hálón, megtudhatjuk, mi a kedvenc étele a szomszéd srácnak akit senki sem ismer, és ha az iránt érdeklődünk, valószínűleg még a tévénk kapcsolási rajzát is letölthetjük, és így tovább.
De nem csupán konkrétan azt az információt tudjuk kifacsarni a hálózatból, ami érdekel minket. Hanem olyan információkhoz is juthatunk, amikről mások úgy érzik, érdekli őket. Mi meg gondolhatjuk úgy, hogy ami őket érdekli, érdekelhet minket is. Valahol itt rejlik a blog és a fórum közötti különbség - sok más felépítésbeli sajátosság mellett -, hogy míg a blog archetípusa a napló, addig a fórumé talán az a bizonyos kávéházbeli asztal.
A Cloneshit
Fussunk is neki ennek a naplóból mutálódott weblog jelenségnek egy konkrét példán keresztül: legyen ez a Cloneshit, ami egy valamelyest rendhagyó webes napló - zenecsatorna - üzenőfal - faliújság - ismeretterjesztő és technikai magazin kombónak tűnik, első látásra. Erre azért gyorsan rávágnák a szerzők, hogy márpedig "A blog az olyan, hogy írunk bele és akkor ti azt elolvassátok. Mondhatod, hogy híroldal, de nem. Mondhatod, hogy napló de nem. Mondhatod, hogy onlájn linkajánló, de nem. Blog. Régóta." Ez az Cloneshit FAQ-jának első pontja. Tovább olvasva egy sajátos ars poetica bontakozik ki előttünk, és hamar rájöhetünk, hogy ez a blog egyrészt szórakoztató alternatív humort, másrészt a élclapok hagyományait követő századfordulós tényfeltáró publicisztikára hajazó öncélú (bár nem feltétlen céltalan) megmondó-attitűdöt rejt. Ez persze vészes egyszerűsítés, de rövid összefoglalónak megteszi. A blog alcíme is rímel erre: "Médiahack projekt."
Az oldal 2001-ben jött létre, először ketten írtak rá, aztán az évek során többen is megfordultak a blognál, volt hogy 4-5-en írtak rá egyszerre, a két kezdőember azonban mindvégig megmaradt. Egyikük, TT átlagosan naponta ír egy bejegyzést - ezzel mindenkori rekorder a blogon -, a jelenleg aktív másik három blogger jóval ritkábban. Egyikük, WL néha podcastokat, vagyis zenei összeállításokat oszt meg, de többnyire szépprózába nyúló látomásos pársorosakat, többnyire drámai, humortalan formában. TT-nek is vannak a belvilág szigorúan szubjektív leírása és a nagyvilág eseményeihez köthető tényfeltáró bejegyzései mellett néha széppróza-szerű, gondolatébresztő pársorosai, ahogy LS is szokott ilyeneket, azaz főleg ilyeneket írni. Ezek a néha filozófikus mélységekben, néha filozófiai sekélységekbe mutató bejegyzések mindenesetre többnyire nagy tetszést keltenek. BK, a negyedik aktív tag eseményeket ajánl, podcastokat küld, interjúkat és ismeretterjesztő írásokat publikál, néha a nyilvánosság számára valóban teljesen ismeretlen tárgyakról.
A legtöbbet posztoló TT írásai sokfélesége attól tartok kimeríthetetlen. Két fontosabb múfaját említem még: a "tesztet" és a "politikait". Az általam olvasott tesztek többnyire hardware-ekről vagy software-ekről szóló, összehasonlító vagy leíró vizsgálatok, ahol többféle szempontot értékelve, hibákat vagy jó teljesítményeket kiemelve többnyire valamilyen ajánlásban (vagy az ellenkezőjébe) csúcsosodik ki a cikk. Ugyanis kísérteties néha a hasonlóság a manapság netes hírlapok tech-mellékletében olvasható tesztekhez - de ezzel nem az eredetiséget vonom célba, hanem a színvonalat értékelem nagyra. A "politikai" (bár lehet hogy a kultúrtörténeti találóbb jelző volna) írások is (kettő ilyet olvastam) szubjektív vélemények, viszont ezek - sajnos - jelenleg Magyarországon különösen alkalmasak arra, hogy vitát gerjesszenek, és sokan provokációnak tekintik ezeket. Itt kell egy fontos dologra rátérnünk és azt megvizsgálnunk: a feedbacket.
Nem minden, de a legtöbb blog bejegyzései kommentelhetők. A Cloneshiten minden bejegyzés kommentelhető, az utóbbi másfél évben egy-egy bejegyzéshez átlagosan 10-20 kommentet fűztek az olvasók és az író, de vannak kiemelkedően nagy vitát szító posztok, mint például a fent említett, a társadalmat megosztó politikai, történelmi kérdések. Ezeknél a bejegyzéseknél a megjegyzések száma a 100-hoz közelített.
A blogírók és a csak megjegyzéseket hagyók között van némi kapcsolat a valós életben is, bár a csak virtuális ismeretségek dominálnak arányaiban az írók és a hozzászólók között, de a közösség megléte (a kevésbé megosztó kérdéseknél különösen) szembetűnő a kommenteket olvasva, ahol ha szükség van véleményre, segítségre, az legtöbbször megérkezik, az elismerések és saját gondolatok mellett, melyek együtt többnyire érdekes olvasmányokká, és gyakran hasznos információkká állnak össze. Azért persze az összetűzések és kisebb szóváltások nem ritkák, a blog bejegyzései ugyanis gyakran erős, karizmatikus hangot ütnek meg (TT írásainak egyik jellemzője), hogy a hozzászólók is könnyen "hangulatba kerülnek".
A Cloneshit nemsokára 5 éves, és bár csak nemrég kapcsolódtam be az olvasói közé, az archívumot böngészve egy valódi médiahack projektből egy újszerű média egy jeles képviselője lett. Az oldalról naponta kb. 4-8 ezer oldalt töltenek le, tehát igen szép számmal fordulnak meg itt emberek, ráadásul a hozzászólásokból kikövetkeztethetően sokfélék, de mindannyian jól szórakoznak és legtöbbször örömmel olvassák ezt a néha egyszemélyes, néha kicsit többfelől épülő blogot.
Nagz Blogja
Nagz blogja az első igazi dadaista blog amivel találkoztam. A másfél éve majd mindennap frissülő blog egy furcsa vallomással kezdődik: "Ez a leggazabb. hidd el. szep az ido es remekul erzem magam." Nagz, aki egyébként zenével és egyéb elektronikus művészetekkel is foglalkozik, a magyar demoscene egyik prominens személyisége, azt hiszem, ezzel feltette a koronát, legalábbis a blogírói pályafutására.
Ezen az oldalon - sajátos "tematikájához" helyesen alkalmazkodva - csupán egy közös részen lehet megjegyzéseket elhelyezni. A legjobban talán az ott olvasható elismerő szavak és az oldal által inspirált avantgarde próbálkozások mutatják a legjobban, hogy ez egy sikeres kísérlet a blog fogalmának újraértelmezésére, vagy találóbban fogalmazva, annak kifordítására. A néha igénytelen, néha érdektelen blogok garmadája között ez egy igazi, mély struktúrákat érintő változás igényét fogalmazza meg. Nagz blogja maga az antiblog. És bár ugyan fent nem említettem, hogy azon az üzenőfalon persze nem csak pozitív visszajelzések olvashatók, de azt explicite nem állítanám, hogy negatívok meg igen, másrészt, mikor tett szert valaha egy valódi forradalom teljes körű elismertségre? No, hát ez az.
A 21. század kávéházai és szószékei
Az internet egyedülálló lehetőséget teremtett, hogy az emberek információkat szerezzenek az őket érdeklő tárgyakról, legyenek ezek akár tudományos, technikai, módszertani, mindennapi, nem mindennapi dolgok, vagy épp emberek, híresek, hírhedtek, vagy csak a srác a szomszédból. Ezek az információk a hálózat előtti korban másképp terjedtek. A tudomány és a technika kérdéseire a 'kanonizált' könyvekben, hivatásos tudósoktól, mérnököktől kaphattunk választ, persze meg is kereshettük őket akár a laboratóriumban, ha tudtuk, hol van. A mindennapi kérdésekre ott voltak a rokonok, a szülők, a nagybácsik meg a nagyszülők. A nem mindennapi kérdésekben konzultálhattunk a barátunkkal, ha volt olyan. Az emberekről megkérdezhettünk másokat, felüthettük a Who Is Whot, vagy hagyatkozhattunk megérzéseinkre, ha mondjuk épp a szomszéd srácról volt szó, akit senki sem ismert.
Mára ezeket az információkat mind egy pár billentyű segítségével és egy kis ügyességgel a számítógép kijelzőjéről olvashatjuk le. És még sokkal többet is. Belelapozhatunk politikusok, közéleti személyiségek és soha nem látott emberek naplójába, megnézhetjük, ők mit néznek meg a hálón, megtudhatjuk, mi a kedvenc étele a szomszéd srácnak akit senki sem ismer, és ha az iránt érdeklődünk, valószínűleg még a tévénk kapcsolási rajzát is letölthetjük, és így tovább.
De nem csupán konkrétan azt az információt tudjuk kifacsarni a hálózatból, ami érdekel minket. Hanem olyan információkhoz is juthatunk, amikről mások úgy érzik, érdekli őket. Mi meg gondolhatjuk úgy, hogy ami őket érdekli, érdekelhet minket is. Valahol itt rejlik a blog és a fórum közötti különbség - sok más felépítésbeli sajátosság mellett -, hogy míg a blog archetípusa a napló, addig a fórumé talán az a bizonyos kávéházbeli asztal.
A Cloneshit
Fussunk is neki ennek a naplóból mutálódott weblog jelenségnek egy konkrét példán keresztül: legyen ez a Cloneshit, ami egy valamelyest rendhagyó webes napló - zenecsatorna - üzenőfal - faliújság - ismeretterjesztő és technikai magazin kombónak tűnik, első látásra. Erre azért gyorsan rávágnák a szerzők, hogy márpedig "A blog az olyan, hogy írunk bele és akkor ti azt elolvassátok. Mondhatod, hogy híroldal, de nem. Mondhatod, hogy napló de nem. Mondhatod, hogy onlájn linkajánló, de nem. Blog. Régóta." Ez az Cloneshit FAQ-jának első pontja. Tovább olvasva egy sajátos ars poetica bontakozik ki előttünk, és hamar rájöhetünk, hogy ez a blog egyrészt szórakoztató alternatív humort, másrészt a élclapok hagyományait követő századfordulós tényfeltáró publicisztikára hajazó öncélú (bár nem feltétlen céltalan) megmondó-attitűdöt rejt. Ez persze vészes egyszerűsítés, de rövid összefoglalónak megteszi. A blog alcíme is rímel erre: "Médiahack projekt."
Az oldal 2001-ben jött létre, először ketten írtak rá, aztán az évek során többen is megfordultak a blognál, volt hogy 4-5-en írtak rá egyszerre, a két kezdőember azonban mindvégig megmaradt. Egyikük, TT átlagosan naponta ír egy bejegyzést - ezzel mindenkori rekorder a blogon -, a jelenleg aktív másik három blogger jóval ritkábban. Egyikük, WL néha podcastokat, vagyis zenei összeállításokat oszt meg, de többnyire szépprózába nyúló látomásos pársorosakat, többnyire drámai, humortalan formában. TT-nek is vannak a belvilág szigorúan szubjektív leírása és a nagyvilág eseményeihez köthető tényfeltáró bejegyzései mellett néha széppróza-szerű, gondolatébresztő pársorosai, ahogy LS is szokott ilyeneket, azaz főleg ilyeneket írni. Ezek a néha filozófikus mélységekben, néha filozófiai sekélységekbe mutató bejegyzések mindenesetre többnyire nagy tetszést keltenek. BK, a negyedik aktív tag eseményeket ajánl, podcastokat küld, interjúkat és ismeretterjesztő írásokat publikál, néha a nyilvánosság számára valóban teljesen ismeretlen tárgyakról.
A legtöbbet posztoló TT írásai sokfélesége attól tartok kimeríthetetlen. Két fontosabb múfaját említem még: a "tesztet" és a "politikait". Az általam olvasott tesztek többnyire hardware-ekről vagy software-ekről szóló, összehasonlító vagy leíró vizsgálatok, ahol többféle szempontot értékelve, hibákat vagy jó teljesítményeket kiemelve többnyire valamilyen ajánlásban (vagy az ellenkezőjébe) csúcsosodik ki a cikk. Ugyanis kísérteties néha a hasonlóság a manapság netes hírlapok tech-mellékletében olvasható tesztekhez - de ezzel nem az eredetiséget vonom célba, hanem a színvonalat értékelem nagyra. A "politikai" (bár lehet hogy a kultúrtörténeti találóbb jelző volna) írások is (kettő ilyet olvastam) szubjektív vélemények, viszont ezek - sajnos - jelenleg Magyarországon különösen alkalmasak arra, hogy vitát gerjesszenek, és sokan provokációnak tekintik ezeket. Itt kell egy fontos dologra rátérnünk és azt megvizsgálnunk: a feedbacket.
Nem minden, de a legtöbb blog bejegyzései kommentelhetők. A Cloneshiten minden bejegyzés kommentelhető, az utóbbi másfél évben egy-egy bejegyzéshez átlagosan 10-20 kommentet fűztek az olvasók és az író, de vannak kiemelkedően nagy vitát szító posztok, mint például a fent említett, a társadalmat megosztó politikai, történelmi kérdések. Ezeknél a bejegyzéseknél a megjegyzések száma a 100-hoz közelített.
A blogírók és a csak megjegyzéseket hagyók között van némi kapcsolat a valós életben is, bár a csak virtuális ismeretségek dominálnak arányaiban az írók és a hozzászólók között, de a közösség megléte (a kevésbé megosztó kérdéseknél különösen) szembetűnő a kommenteket olvasva, ahol ha szükség van véleményre, segítségre, az legtöbbször megérkezik, az elismerések és saját gondolatok mellett, melyek együtt többnyire érdekes olvasmányokká, és gyakran hasznos információkká állnak össze. Azért persze az összetűzések és kisebb szóváltások nem ritkák, a blog bejegyzései ugyanis gyakran erős, karizmatikus hangot ütnek meg (TT írásainak egyik jellemzője), hogy a hozzászólók is könnyen "hangulatba kerülnek".
A Cloneshit nemsokára 5 éves, és bár csak nemrég kapcsolódtam be az olvasói közé, az archívumot böngészve egy valódi médiahack projektből egy újszerű média egy jeles képviselője lett. Az oldalról naponta kb. 4-8 ezer oldalt töltenek le, tehát igen szép számmal fordulnak meg itt emberek, ráadásul a hozzászólásokból kikövetkeztethetően sokfélék, de mindannyian jól szórakoznak és legtöbbször örömmel olvassák ezt a néha egyszemélyes, néha kicsit többfelől épülő blogot.
Nagz Blogja
Nagz blogja az első igazi dadaista blog amivel találkoztam. A másfél éve majd mindennap frissülő blog egy furcsa vallomással kezdődik: "Ez a leggazabb. hidd el. szep az ido es remekul erzem magam." Nagz, aki egyébként zenével és egyéb elektronikus művészetekkel is foglalkozik, a magyar demoscene egyik prominens személyisége, azt hiszem, ezzel feltette a koronát, legalábbis a blogírói pályafutására.
Ezen az oldalon - sajátos "tematikájához" helyesen alkalmazkodva - csupán egy közös részen lehet megjegyzéseket elhelyezni. A legjobban talán az ott olvasható elismerő szavak és az oldal által inspirált avantgarde próbálkozások mutatják a legjobban, hogy ez egy sikeres kísérlet a blog fogalmának újraértelmezésére, vagy találóbban fogalmazva, annak kifordítására. A néha igénytelen, néha érdektelen blogok garmadája között ez egy igazi, mély struktúrákat érintő változás igényét fogalmazza meg. Nagz blogja maga az antiblog. És bár ugyan fent nem említettem, hogy azon az üzenőfalon persze nem csak pozitív visszajelzések olvashatók, de azt explicite nem állítanám, hogy negatívok meg igen, másrészt, mikor tett szert valaha egy valódi forradalom teljes körű elismertségre? No, hát ez az.
