Felsőbbrendű-e az ember a többi állatfajhoz képest? Vagy éppen fordítva, nekünk kéne tanulnunk az állatoktól? Van joga az embernek kioltani egy, vagy száz életet? Kinek mennyit számít, hogy milyen úton kerül a hús az asztalra? Mit gondolnak erről a fórumozók? Nézzük meg...
Aktivitás
Hogy mennyire aktívak az állatbarátok a fórumokon? Az Index fórumában 25, a Nők Lapja Café fórumában pedig 34, az állatvédelemmel kapcsolatos topik indult az elmúlt pár évben. Ezek nagysága, aktivitása tág határok közt mozog, van, amelyik csak az indító hozzászólást érte meg, és vannak több száz hozzászólást tartalmazóak is. Összességében elmondható, hogy az NLC fórumozói összetartóbbak, kezdeményezőbbek, próbálnak nagyobb visszhangot szerezni, felhívni az emberek figyelmét a problémákra. Az Index topikjainak nagy részében a kezdőtémától függetlenül ideológiai és politikai viták alakultak ki a különböző gondolkodású tagok között. A két nagy fórumon kívül még két topikot vizsgáltam a Kutyabarátok fórumában, egy-egy esethez kapcsolódóan, ezekben ellenzők nem voltak, csak segítő szándékú emberek.
Több olyan topik is elindult, melyek egy-egy, a médiában is megjelent hírhez kapcsolódnak, a következőkben ezekből emelek ki párat. Érdekesség, hogy a kutyákkal kapcsolatos hírek váltották ki a legnagyobb visszhangot, második helyen a vágóállatok állnak. Kihalófélben lévő állatfajokról nem is esett szó.
A soproni Mengele esete
2006 elején nagy megdöbbenést és felháborodást váltott ki az állatbarátokból Őrsi András, a "soproni Mengele" kutyatelepének felfedezése. A nemzetközi szinten elterjedt hírről részletek olvashatók például itt, itt vagy itt; röviden: a férfi több, mint 200 kutyát (nagyrészt mudikat) tartott elfogadhatatlan körülmények között, azzal a céllal, hogy génkísérleteket folytasson rajtuk. A telep miatt már évekkel korábban is érkeztek bejelentések az önkormányzathoz és a rendőrséghez, ám intézkedés nem történt, így a férfi még sokáig folytathatta a beteg állatok kínzását.
Amikor azonban az állatvédők is tudomást szereztek a telepről, az egész országot megmozgatva mentést szerveztek. Ebben a topikban szinte az egész folyamat nyomon követhető (a mentés első lépései nem, mert a résztvevők korábban a netboard oldalán beszélgettek, onnan azonban a moderátorok minden, a témába vágó topikot töröltek). A fórumon látható, hogy a tagok folyamatos tájékoztatást nyújtottak egymásnak; részletesen követhető, hogy mikor hány kutyát hoztak el a telepről, ők hova kerültek, milyen adományokat kaptak a menhelyek, hol tart a "tenyésztő" pere. Nem csak a fórumon, hanem minden, az állatvédelemhez kapcsolódó weboldalon igyekeztek közétenni hirdetéseiket, így valóságos mozgalom alakult ki. A fórumtagok a per ideje alatt látogatták a mudikat (mivel "bizonyíték" mivoltuk miatt örökbe adni nem lehetett őket a per lezárultáig); és bár a menhelyeknek a rengeteg segítség ellenére is nagy terhet jelentett a telítettség (sőt, volt olyan menhely is, ahonnan az árvíz miatt ideiglenesen el kellett szállítani a kutyákat), végül a több, mint egy éves huzavona után a kutyák új otthonra találhattak, a fórumozók közt is akadtak befogadók.
Dobermann getto
Nem sokkal később, 2006 májusában egy hasonló, de kisebb telepet fedeztek fel Budapesten. Itt dobermannok voltak emeletes ketrecekbe zárva, és a soproni esethez hasonlóan intézkedésre csak az állatvédők megjelenésekor került sor, erről itt, "Dobermann getto" címen olvasható leírás. A Nők Lapja Café fórumának az üggyel foglalkozó topikjában az állatvédők sem értettek egyet egymással. Az egyik nézet szerint elhamarkodott volt a döntés, hogy elvigyék a beteg kutyákat a telepről, előbb helyet kellett volna nekik keresni (bár csak egy éjszakára kerültek a rettegett Illatos útra, és másnap már menhelyekre szállították őket); a fórumozók másik fele pedig azt vallja, hogy egyetlen nappal sem lehetett volna tovább hagyni a dobermannokat a tulajnál, mert életveszélyben voltak, és ha "csak" feljelentették volna a férfit, akkor akár évekig is ott maradtak volna, mint a soproni esetben. A fórumtagok összeszólalkoztak azon, hogy melyik fontosabb: sok állatot szervezett elhelyezés nélkül, azonnal kihozni egy telepről, vagy az utcán kóborló állatoknak helyet biztosítani a menhelyeken.
Az NLC-s vitán kívül azonban zajlott egy, a fent említetthez hasonló támogató szándékú beszélgetés is ebben a topikban. Itt ugyanúgy komoly szervezés folyt, mint a korábbi esetben, az ennek lebonyolítását vezető tagok folyamatosan tájékoztatást adtak a dobermannok helyzetéről, adományokat gyűjtöttek, igyekeztek felszólalni a perben és felbukkantak a topikban "kezdő" segítők is, akik gondoskodásukkal sokat javítottak a kutyák állapotán.
Mindkét ügy kapcsán felmerült, hogy az állam és a helyi önkormányzatok feladata lenne a kimentett állatok ideiglenes elhelyezése. Erre megoldást többek szerint az jelentene, ha külön menhelyet létesítenének a hasonló telepfelszámolásokkor "lefoglalt" állatoknak.
Radikális állatvédők
De nem csak állatmentő akciók történtek mostanában. 2008 végén hallhattunk a médiában egy radikális állatvédő csoportról, akik három embert megvertek, miután terhelő bizonyítékokat szereztek állatkínzó, -bántalmazó tevékenységükről. Az esetről itt olvasható az az Indexes cikk, melyhez kapcsolódóan ezt a fórumtopikot vizsgáltam meg.
Mint a témában mindig, ez alkalommal is vagdalkozó vita alakult ki a fórumozók között. A két tábor, az egyetértők és az ellenzők minden lehetséges (de nem feltétlenül megalapozott) érvvel a saját igazát igyekszik bizonyítani. Olvashatóak olyan vélemények, melyek szerint az ember az egyetlen faj, amely számít és uralkodhat a többi fölött, így nem elítélendő, ha állatokat kínoz; mások szerint az állatokkal "kezdő" kínzók később más embereken fogják folytatni a tevékenységüket, így helyes dolog időben megakadályozni őket. A hozzászólók egy része kifejezetten támogatja az ötletet, mondván, hogy ha lehetősége lenne, be is segítene; más részük azonnal börtönbe zárná az elkövetőket. Szóba kerül, hogy megkérdezések szerint a lakosság milyen meglepően nagy arányban ért egyet az önbíráskodó csoporttal, kiindulva abból, hogy a hatósági intézkedés esetén az állatkínzók milyen elenyésző büntetést kapnának.
Vágóhíd, libatömés
A híreken kívül más is késztetett embereket fórumtopikok indítására – ilyenek például a tévében leadott (és állatvédők által titokban készített) dokumentumfilmek, amelyek a vágóhídi haszonállatok szállítását mutatják be. Az állatvédőkből ez is nagy felháborodást váltott ki, még a húsevő állatbarátok is úgy vélik, hogy minimális elvárás lenne méltó életet biztosítani a vágóállatoknak. Velük szemben a másik tábort nem érdekli, hogyan kerül a hús az asztalukra, ők végigvitázzák a topikot, mondván, hogy csak állatokról van szó, nekik mindegy, hogyan bánnak velük. Egy másik, vitát kavaró téma a libatömés volt – itt ugyanúgy szembeszálltak egymással azok, akiknek az számít, hogy legyen otthon libamáj, és azok, akik az előző csoportot próbálják meggyőzni a tömés természetellenességéről, sikertelenül. Ez a sikertelen győzködés több topikot is végigkísér - sokszor bukkannak fel olyan hozzászólók, akik csak vitatkozni járnak egy-egy topikba, nekik hiába próbáltak természeti jelenségeket megmagyarázni az állatbarátok.
Segítség, egymásra találás
Az ilyen viták után nézzünk valami pozitívabbat. Vannak olyan topikok, amelyekben csak az egyik tábor szerepel: az állatbarátok, akik a lehető legtöbb oldalon, fórumon, újságban igyekszenek gazdát találni a hányattatott sorsú állatoknak. Az Indexen és az NLC-n is több olyan topik van, amelyben beszélgetés alig zajlott, azonban rengeteg fényképes "gazdikereső" hirdetést találhatunk, és jó esetben pár hozzászólással később már azt olvashatjuk, hogy az adott állat máris gazdára talált. Ezek a topikok általában egy-egy állatvédő szervezethez kapcsolódnak, és sokszor önkéntesek segítenek nekik hirdetni a fórumokon. Sokszor adtak egymásnak tanácsokat a fórumtagok; például azok, akik találtak valahol egy sérült állatot, ötleteket tudtak kérni a tapasztaltabb, kapcsolatokkal rendelkező hozzászólóktól, hogy hova fordulhatnak.
Mindezek ellenére azonban összességében az látható, hogy az állatvédelmet pártoló megjelenés a fórumokon még gyerekcipőben jár, a vizsgált topikok nem frissek, és a hozzászólók között elenyésző kisebbségben vannak azok, akik a való életben is sokat tesznek az állatokért – bár a beszélgetés is egy jó kiindulási pont, a többi pedig a jövő zenéje...
