Science fiction, tudományos-fantasztikus regény. Lehet ez is, az is, vagy épp mindkettő.
A science fiction, népszerűbb nevén a sci-fi nem mai találmány, bár kétségtelen, hogy a 20. században vált oly népszerűvé, amilyen. Abban a 20. században, ami az elképesztően nagy méreteket öltő tudományos fejlődés mellett a világháborút is magával hozta. Tárt karokkal vártuk. De most a viccet félre téve: feltaláltuk az atomot, megfejtettük a Dezoxiribonuklein-sav titkát, rájöttünk hogy az atombombákon kívül van egy lassabb, ám nem kevésbé biztos módja a Föld elpusztításának: éljen a 95-ös ólommentes benzin és az új Suzuki, a mi autónk!; valamint az esőerdők szisztematikus kiírtása. Űrutaztunk, Holdra léptünk.
Igen, volt célom ezzel az enyhén depressziós bevezetővel. Nevezetesen az, hogy rámutassak arra, hogy asci-fi műfaja miért vált népszerűvé az évtizedek folyamán.
Menekülés.
Ha valamelyik műfajra igaz, akkor erre. Persze ez nem ilyen egyszerű, tudom jól.
Kutatásaim során egy roppant érdekes weboldalra bukkantam: wikipédia. Mint ahogy arra a nevéből is lehet következtetni, ez egy amolyan enciklopédia szerű oldal, melyet, és itt ugrik a majom a vízbe, bárki szerkeszthet! (Bővebb információért kérlek látogasd meg honlapomat.) Elképesztően sok szócikk van benne a legkülönfélébb nyelveken. Egyszóval mindenkinek ajánlom. Oké, két szóval.
A sci-fi komplex. Nemcsak Asimov "Hé, kihívlak a Marsig, és útközben fogjunk el egy-két rosszfiút" -féle kalandregényeket takar, ahogy 12-13 éves naiv fejjel gondolná az ember. Inkább a makromiliméteresre összezsugorított minitengeralattjárót, amit egy tudós professzor vérrendszerébe juttatnak kevésbé tudós professzorok, hogy hőseink fölevickélve az agy régiójába, megsemmisítsenek egy vérrögöt, fehérvérsejtekkel megküzdve útközben. Na az már valami.
Nem csak Lőrincz L. László 120 centis, obszcidián késsel szíveket kivájó Kicsik-jei és Föld alatti piramisai.
George Orwell, Daniel Keyes, Ray Bradbury, és Robert Merle.
Frank Herbert és Douglas Adams.
Szergej Sznyegov és Stanislaw Lem
J. R. R. Tolkien és J. K. Rowling
Mindegyik remekműveket alkotott a maga nemében. És talán Orwelltől nincs közvetlen kapcsolat Tolkien-ig, amellett, hogy a Ködös Albionból valók, az 1984-et nehéz összekapcsolni a Gyűrűk Urával. Nem is akarom. Mások. De van bennük valami közös.
Sok tudományos-fantasztikus könyvet kell olvasni, hogy ezt lássuk; én is még csal a jéghegy tetejénél járok.
Számomra a sci-fi: szabadság. Nem a leláncolt rab, a szárnyavesztett madár tekintetben, az túl... költői. Amikor már televan a hócipő és az a bizonyos utolsó csepp fenyeget túlcsordulni... ez most tényleg nem költői, inkább idétlen. Amikor túl nagy a tömeg és fojtogat a cigarettafüst, és csak el akarsz innen menni, mindegy hogy hova, csak el, minél messzebbre. Akkor.
Film
Nagyon sok mű megfilmesítésre került, hogy több vagy kevesebb sikerrel-e, arról lehet vitatkozni. Az utóbbi évek remake-jeiről inkább ne. A különböző fantasztikus sorozatok talán az egyetlenek, amelyek szinte soha nem mentek ki a divatból. Mármint sorozatfajtákat tekintve. A Star Trektől elkezdve az Űrszekereken át (vagy az ugyanaz?) a Csillagkapuig; a boszorkáktól a vámpírokig, az időutazóktól a szuperhősökig minden volt már a repertoáron. Mint minden nagy slágernek, így a sci-fi sorozatoknak is született egy paródiája, amit egy alapmű a rajongók körében: a Galaxy Quest.Zene
Olyanról, hogy sci-fi zene, még azt hiszem, nem szóltam. Nem véletlenül, ez egy nem hétköznapi fogalom, bár biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül mások is használták már. És amennyiben van ilyen, akkor az a Radiohead OK Computer című albuma.Szeretném azt hinni, hogy realista vagyok. De azt hiszem, valahol mélyen mindenki idealista egy kicsit. Vagy nagyon. Mint ahogy én is. Hogy melyik, azt még nem tudom biztosan.
