A versmondás önálló művészeti ág az előadóművészeten belül. Bár Európa némely nemzeti kultúrájában megfigyelhető, de Magyarországon való elterjedése egyedülálló az egész világon.
A reformkorban alakult ki, mikor még a színészek voltak egyben a hivatásos versmondók. (Később is találhatunk erre példát: a 20. század egyik legnagyobb hatású versmondója, Latinovits Zoltán is színész volt eredetileg.)
Balogh József szerint a középkorig az emberek csak hangosan írtak és hangosan olvastak. A kolostorokban azonban kialakult a néma olvasás, mert a lelket megzavarta volna a hangos szó.Talán ez a oka, amiért ünnepi hangulatot érzünk, ha szavalást hallunk.
Kosztolányi Dezső így ír róla: "Lehet-e szavalni? Szabad-e föltámasztani a verset papír-sírjából? Micsoda együgyű kérdések. Jellemző a mai korra, hogy egyáltalán szóba kerülhettek..."
A versmondás művészete megfoghatatlan.Hiszen minden mű más, minden előadó a saját elképzeléseivel valósítja meg.
Ha valaki verseket, novellákat olvas gyakran érzi úgy: ez a gondolat/versszak nekem szól. Amikor pedig kiáll a pódiumra elmondja, miről gondolkodott együtt a költővel: az élet mulandóságáról vagy a vidámság perceiről.
Így a szavalás egyben önkifejezés is,ha pedig közösségben hangzik el, talán a legjobb út "lélektől lélekig".
A versmondás nehezen képzelhető el versmondó nélkül. De ha meggondoljuk a lényeg nem a személy, hanem a vers, a mondanivaló. Azonban, ha nincs kinek mondani?... Ezért a másik fontos tényező: a közönség. Az internet világában egyik jelenlét sem teljesülhet. A fejlődő technika, a számítógépek megjelenésével ez a szorosan emberekhez kötődő művészeti ág sem hagyhatta figyelmen kívül az új lehetőségeket. Ha nem is magát a tevékenységet (bár van rá példa) vitték fel a világhálóra, de a különböző találkozókról, versenyekről, felhívásokról már tájékoztatnak.
Egyesületek, alapítványok, előadóművészek hozták létre honlapjaikat a webwn az utóbbi néhány évben. Talán legjobb összefoglalása a vers.lap.hu-n található. Bár a felsorolás messze nem teljes, ezért néhány személyes honlapot ajánlanék. Itt tájékozódni lehet programokról, kezdeményezésekről, műhelytitkokról...a versmondás misztériumáról és létrehozóiról:
"...hallom, amint a hangok elmúlnak egymás után, mint az élet. Másrészt tudom, hogy a vers nem múlik el."
(Kosztolányi)
A verszenének hasonlóan mély gyökerei vannak. Mivel a költészet már az ókortól kezdve énekszöveg volt. A költők dallamot komponáltak a költeményhez, természetesen számítottak a szöveg elhangzására. A középkori Magyarországon például Balassi Bálint utal különböző (hol török, hol magyar) énekekre, melyek alapján született a vers. Az előadók zenével együtt gondolatokat, érzelmeket tudtak közvetíteni. A trubadúrok művészete talán a legjellemzőbb. Szerelmes dalokat költöttek, énekeltek szívük hölygyének. Költők és zenészek egyszerre.
Ahogy a néphagyományban is: a dallamok és a szöveg szabadon kapcsolódott egymáshoz. Így egy dallamnak akár öt szövege is lehetett, és fordítva.
Költőink közül Weöres Sándor ismerte, és használta leginkább a régi dalformákat, egyébként avantgárd verseiben. Költeményeiben az énekelt vers formáinak teljes gazdagsága megjelenik: az időmértékes technikától a hangsúlyos verselésig. Talán ez az oka, hogy még az óvodákban is nagyon népszerűek a versei. Sok kisgyerek tanulja meg muzsikáló énekvers-ritmusa miatt azokat a szövegeit is, melyeknek teljes értelme, asszociációs háttere többnyire csak felnőttkorban világosodik meg előtte. A zeneszerző, az énekes, a színész, a versmondó más és más nézőpontból értelmezik a műveket. Újabb rétegeit nyitják fel a költői műveknek. Hogy nem csupán napjainkban újraéledő hagyomány, bizonyítja Dinnyés József daltulajdonos közel 40 éves munkássága.
Verszenéről bővebben:
Az internet szempontjából a verszene egyszerűbb, jobban "el(ő)adható".Hiszen a hangok rögzítése már szinte évszázados múltra tekint vissza. Így a fent említett oldalakon, nem csupán az együttesekről, programokról, újabb koncertekről lehet tájékozódni.
Hallgatható, sőt néhány helyen letölthető dalok vannak. A minőség szinte tökéletes, bár nem pótolja a valóságot...
