krono.inaplo.hu

Átalakuló médiahasználati szokásainknak köszönhetően egyre inkább háttérbe szorul a hagyományos értelemben vett olvasás.

A hatvanas évektől megjelenő televízió átstruktúrálta a szabadidő eltöltési szokásainkat.

Időmérleg-vizsgálatokat végezve kitűnik: egyre kevesebbet szánunk az olvasásra, miközben a háztartás gépesítésének köszönhetően a felszabaduló idő nagy részét televíziózásra fordítjuk, új médiaként pedig az Internet jelent meg, mely a televíziózásra fordított időt is visszaszorította.

A felnövekvő új generáció saját bevallása szerint “már nem ér rá” olvasni, instant információt akar. A hagyományos forrásokkal szemben előnyben részesíti a web 2.0-s alkalmazásokat (virtuális közösségi színterek), ahol a közösségi “hozzáadott érték” érzetével gazdagodik a felhasználó. Az továbbra is kérdés, mit tekintünk hozzáadott valódi értéknek? Ahogy valaki azt megfogalmazta: „a tudatlanság, és írni nem tudás szingularitásából a mindenki mindent tud és leir szingularitása felé haladunk, és az élhető világegyetem valahol középen volt”

„az abszolúlt 0 semmiben sem különbözik az abszolút maximumtól a fizika szerint, tehát ezt akartam mondani. Mindezt az írásra értettem, tehát az hogy régen csak néhányan tudtak írni, és azok fennmaradtak, ma meg mindenki ír de a kutya se olvassa el

 mert a 99%-a értelmetlen”[1]

A könyvtáros feladata is átértékelődött: ki kell szolgálni ezt a fajta információ-szükségletet. Mivel az interneten lévő információ el nem hanyagolható része fals (fentebb), ezért egyfajta előzetes szelekció, illetve kvázi-lektorált forrás-kikötők létrehozása lehet a cél illetve a túlélési lehetőség a jövőben.

Ennek az eszköze lehet egy hiteles könyvtári blog, mely pótolja a relevanciát, voltaképpen a “hitelesítést” elvégzi az új olvasók helyett.

Ezzel kapcsolatban egy kétség felvetődhet. Ezt lehet még addig csinálni, amíg a “könyves” generáció tagjai jelen vannak, de utána mi lesz? Mi lesz a felnövekvő nemzedékkel, ha nem lesz ki megrágja a falatot helyettük, és készen, pépesítve adja nekik?  Ez már túlmutat jelen írás keretein. Talán az érdeklődés felkeltésével befolyásolni lehet ezt a közgondolkodást.

Ha valakit kiszolgálnak, kiszolgáltatott helyzetbe kerül.

A szerző fenti, részben saját tapasztalatait, gondolatait mások is megerősítették már.

A  már emlegetett „hiteles információforrás” egyik – szubjektív értelemben vett pozitív példája az egri Bródy Sándor Könyvtár zenei részlegének blogja, mely a „hangtárnok” nevet viseli.

A blogról – általában

Az egri Bródy Sándor könyvtár blogját Zsoldos Marianna könyvtáros szerkeszti (nick: Trinity). Társszerkesztője Orsós Éva (nick: Bitang). A bejegyzések elsöprő többségét „Trinity” készíti.

A főoldalon rendszeres hírfolyam van, hasonlatosan a Facebook-hoz. Napi évfordulók, könyvtári rendezvények (a blogot üzemeltető könyvtárban), és főként regionális (Eger, és környéke) kulturális események szerepelnek. Az új beszerzésekről (AV-dokumentumok) is itt ad hírt a két szerkesztő. Hírt ad a többi hasonló kezdeményezésről, és a weben fellelhető hasonló forrásokról, de ő maga a regionális voltának köszönhetően elszigetelt. Akkor illeszkedne egy „nagy egészbe”, ha minden megye / régió zenei könyvtárának lenne hasonló kezdeményezése, de ez nincs.

Fontos kiemelni, hogy nem egy stílusirányzat képviselőihez szól, sokkal inkább általános jellegű. Szúrópróba szerűen böngészve, illetve figyelve a bejegyzések Facebook-aktivitását (a szerzőnek kedvencként van megjelölve) a népzenétől a blues-on és a rock’n’roll-on át a heavy metal-ig minden előfordul. A blog főszerkesztője – bejegyzései alapján – a keményebb rock műfajokhoz vonzódik, de ez csöppet sem látszik a „zenei válogatáson”. Sokkal inkább a széles paletta kielégítése a cél.

Céljait következőképp fogalmazza meg: „Zenei részlegünk a könyvtár hagyományos eszközein és módszerein túl a könyvtár 2.0 eszközeit is felhasználva igyekszik a zenei információkat minden érdeklődő számára hozzáférhetővé tenni.” – írja az impresszumban[2]

A webkettes alkalmazások közül a következőket hasznosítja:

• Fórum[3]: Külső tárhelyen található, kevés topic-kal, relatíve kevés bejegyzéssel, aktivitást lehetne növelni tematikus topikokkal,  például külön rockereknek, diszkósoknak, house stílust kedvelőknek – ehhez érdemes lenne egyenként felmérni, mennyire van igény regionálisan szinten gondolkodva a fent említett kategóriáknak. Amennyiben cél a határokon átívelés, biztosan érdemes lenne fejleszteni. Bejegyzések számát tekintve kiemelkedő a „kívánságlista”. Ennek hagyományos könyvtári megfelelője a desiderata-jegyzék. Az, hogy webkettes felületen kapott helyet, a gyors – leginkább azonnali - reagálás lehetőségét teremti meg, mely ma elengedhetetlen, ahogy Tapscott is írja.[4]
• Twitteren is megjelenik a főoldalon közölt hírek
• RSS hírfolyam szolgáltatást is nyújt
• A fentinek egyszerűbb változata az e-mailban rendszeres időközönként küldött hírlevél.
• Linkajánló eszközeként címkefelhőt is használ, mint relatíve új szemantikus web-alkalmazást
• Google friends connect szolgáltatásban is jelen van
• YouTube fiókot is regisztráltak
• IwIw-en is van intézményi profiljuk

A könyvtáros kollégákra is gondoltak Egerben, amikor egy jól összeállított bibliográfiát közöltek a zenei könyvtárosi munka alapvető irodalmáról,[5] mind e mellett a hagyományos könyvtári szolgáltatások népszerűsítéséről sem feledkeznek meg[6]

A blog alapvetően hierarchikus szerkezetű: A főszerkesztő és a szerkesztő postol a legtöbbet, de „külsősök” is küldhetnek bejegyzéseket, cikkeket.[7]

A blogbejegyzések kategorikus rendszerbe vannak csoportosítva. Ehhez hozzászólásokat küldhetnek (név és mailcím megadásával) a felhasználók, de a hierachikus rend (blogoló-fórumozó) fennáll. Nincs lehetőség a hagyományos fórumokban közvetlen megszokott topik-létrehozásra (nem is cél, mivel az alkalmazás a „blog” nevet viseli), de ennek a rendben tartása (moderálása) túl sok humán erőforrást foglalna le, így könyvtári alkalmazásokban egyelőre nem látszik célszerűnek. Így hát marad esetleges „oldalhajtásként”, mint jelen esetben is.

Ez felvet egyfajta relevancia-hierarchiát is: Nyilván hogy elsődleges hitelességgel a blogbejegyzések rendelkeznek (Könyvtáros=hiteles információforrás), másodlagos megbízhatósággal bírnak a felhasználók által tett árnyalások. Nem elhanyagolható tényként meg kell említeni, hogy a tulajdonos másodlagos szűrést is végezhet(ne).

A blog megtekintése – a megadott szempontrendszer szemüvegén át

1. Minden tartalomszolgáltatás megvizsgálható pusztán az általa szolgáltatott tartalom szerepe, társadalmi funkciója szerint.

Filozófiai értelemben nézve a “tartalmasságot”, jelen esetben nem pótlék vagy torzító, nem csak azért hallgatunk zenét, beszélünk róla, hogy legyen hová tartozni (szubkultúrához, közösséghez – legyen az valódi, vagy virtuális), hanem valódi örömérzetet jelent; a zenélés és a zenehallgatás dopamint szabadít fel.[8] Amióta világ a világ mindig is volt zene, és lesz is. Tehát nem pótlékként kell értelmezni a zenét, róla szóló irodalmat, blogokat, hanem fontos társadalmi, művészi, esztétikai funkciója van. A dokumentáció egy sajátos fajtája ez a webkettes platformon kínálkozó lehetőség, mely magában foglalja az audiovizuális tartalmakat is (videomegosztó: youtube). A tartalom haszna pedig kettős: Egyrészt a felhasználóé, másrészt a könyvtáré. Előbbi valamiféle „ellenőrzött” tartalmat kap, az utóbbi pedig él, tovább él, és túlél. Túléli a társadalmi változásokból fakadó hagyományos szerepe felé mutatkozó igénycsökkenést, illetve bizonyos szempontból egész más, más szempontból lényegét tekintve azonos funkcióban működik tovább. Burkoltan, vagy nyíltan a könyvtáros ugyanazt a tájékoztatómunkát végzi, mint eddig: a szerző egy vitás kérdés kapcsán (Karthago: Requiem című dalának eredete-története) keresett hiteles forrást, és rálelt erre a zenei blogra. Tapasztalatai szerint pontos és hiteles forrásnak tekintendő, mind e mellett a regionális zenei kultúra úgy szólván automatikus és teljességre törekvő dokumentátora. Tehát összességében kijelentve mind az olvasók, mind a társadalom szempontjából kívülálló szemével nézve is értékes. Értékes, mert a társadalom egy része vagy egésze annak fogadja el, és értékes, mert pillanatképeket rögzít az utókornak.

2. Viszony a hagyományos és hálózati tartalomszolgáltatás felépítményéhez

A célközönség / tartalom kérdését vizsgálva fentebb már olvasható, hogy sem műfajbeli, sem időbeli megkötés nincsen. Szerencsésebb volna egy műfajfelosztáson alapuló szempontrendszert is beépíteni (topicfelosztás), akár az órán látott techno music map-hoz hasonló “lineáris egyenesen”, hisz minden mindennel összefügg, tézis-antitézis-szintézis “szentháromság alapján egymásból fejlődnek a lehetőségek, témák, műfajok. Hol egymásnak a tagadása, hol egymás megerősítése, hol pedig kettő egybe olvadásaként, amikor is valami új születik, de tetten érhetőek benne az előzményekből táplálkozó alapok is.  A felhasználónak is hasznos lenne, ha így kérdez: “ez a zenei ízlésem, ki / mi jöhet még számításba?” ( Párhuzamosság a könyvtári tájékoztatással: tematikus olvasói kérdés)

I. Hogyan kommunikáltunk, szereztünk információt ebben a témában Internet előtt, vagy Internet nélkül?

Az internet nyújtotta lehetőségek előtt nem is volt olyan szegényes a zenei közösségi közösségi élet, mint ahogy az első, elnagyolt megközelítésben tűnik. Már “anno” is léteztek zenei / popkultúrális újságok, könyvek. Egyik legrégebbi hazai képviselője az IM, azaz az ifjúsági magazin. A rendszerváltásig az volt az egyedülálló mainstream sajtó, az underground kiszorult a vidéki művházakba, pincékbe (3T-s rendszer). Az első áttörés, és rés a központosított medián az újhullámos AE Bizottság lemezének kiadása volt.

Mindig is pezsgett a zenei élet, cask éppen egymástól elkülönülve, szeparáltan. Amolyan gócpontokként kell elképzelni, természetesen önszervező módon. Néha a hazai központosított media lehetőséget adott a szereplésre, ebből a kérdéskörből pár attitűd:

A 80-as évek végén a Magyar Rádióban (Kossuth) Nagy Feró a “Garázs” című könnyűzenei műsort vezette, majd a rendszerváltás után pedig a rendszeresen jelentkező “Rockkalapács”-ot. Jelenleg a tatabányai Forrás RádióRockforrás című műsorának társműsorvezetője.

A könyvkiadást szemlélve igen változatos kép tárul az érdeklődő szeme elé. Még a rendszerváltás előtt is megjelenhetett számos mű, a leginkább releváns a Sebők-féle MagyaRock. Ez nem csak a rockzenéről szól, pontos és hiteles forrása a magyar zenei világnak a 60-as évektől a két kötet megjelenéséig. A második kötetben helyet kaptak a külföldi zenekarok is, mint Elvistől a Beatlesen át, Led Zeppelinig. Rövidebb, egy-egy zenekar történetét feldolgozó monográfiák is megjelentek, de összességében azért megkérdőjelezhető a forrás hitelessége, hisz minden értelemben el volt zárva az akkori Magyarország a Nyugattól.

A fenti példák zárásaként talán pár TV-műsort illik említeni, mely sokszor helyet adott a nézői interaktivitásnak is: Nézői leveleket fogadott, azok alapján kapott visszacsatolás alapján igyekezett a műsorkínálatát bővíteni. A mai visszacsatolás szintje túl szoros, és talán túl pozitív…

Tehát: Dévényi Tibor, és B. Tóth László műsorai, Juhász Előd műsora (Zenebutik, zenehíd). Popdaráló, esetleg ide sorolható még határterületként a Cimbora.

Ezen előzmények után a honlappal kapcsolatba hozható virtuális és / vagy valódi közösség viszonyait, rétegződését vizsgálva lehetnek:

- tartalom előállítók: Voltaképpen azok, akikről a blog szól (zenészek, írók, stb)

- tartalom birtoklók (A Bródy könyvtár, mint jogtulajdonos)

- tartalom szerkesztők: Trinity és Bitang

- tartalom fejlesztők, akik meglévőhöz hozzáadók, tehát a hozzászólók

- reflektálók, voltaképp szintén a hozzászólók, tehát a két kategória összemosódik

- ellenőrzők: A két szerkesztő valószínűleg ellát valamiféle moderátori feladatkört is.

3. A tartalom és téma viszonya

Előállított elsődleges zenei információkat nem tartalmaz, mivel nem célja és nem funkciója. Esetleg kimerül a rendezvényein készített kép-, és videofelvételekben, de alapjában véve nem jellemző. Másodlagos. Azaz digitalizált információkat már nagy arányban (cca. 50%) közvetít, mely döntő többségében beágyazott tartalom (általában a youtube videomegosztó segítségével).

Az előállító művészről hiteles forrásokból szintetizált, vagy egyszerűen közzétett információ – változó részletességgel - , de precizitással, és az adott lehetőségeket figyelembe véve teljességre való törekvéssel rendelkezésre állnak. Ez jobbára a szerkesztők blogbejegyzéseire igaz, a hozzászólók sokszor nem használnak forrásmegjelölést, tehát az általuk nyújtott információ eredete jórészt bizonytalan. A közreműködőkről már nem lehet becsléseket végezni, elenyésző adatok találhatóak.

összefüggései más területekkel nem megállapíthatóak.

Háttéranyag elérhetővé tétele kategóriában a legfontosabb a kották kölcsönözhetősége, illetve maguk a felhasználók ajánlanak ingyen és jogtisztán letölthető forrásokat.

reflektálás, ellenőrzés: vélemények, reakciók megjelenítése szempontjából korrektül megoldott. A tartalomra utólagos ellenőrzéssel ügyelnek, például egyetlen letöltő link sincsen. Továbbá a szerkesztő megköszöni (több példa is van rá), ha valaki hasznos információt oszt meg hozzászólásában, tehát valamiféle hitelesség-ellenőrzés is megbújik a háttérben.

4. A szolgáltatás a hálózati közeg jellegzetességeinek tükrében

A. Az “értékpluralizmus”

Ezen a területen a versenyző jól teljesít, mivel címkefelhőt (fentebb) használ, tehát könnyű navigálni más területekre. Az értékrend szerinti tagozódás nehezen jön létre, hiszen nincsenek nagy horderejű beszélgetős topic-ok. Csupán alkalomszerűen van mód arra, hogy egy esemény kapcsán ideiglenesen összetömörüljenek egy szerkesztői bejegyzés körül a hasonlóképp gondolkodók.

B. A hálózati tudásélmény:

A részletezett kérdéskörhöz egyetlen pontoon lehet csatlakozni: Ez egy blog, tehát itt szükségszerűen alá-fölérendelt kapcsolat van szerkesztő és hozzászóló között. Egyértelműen magasabb tudásszintet képvisel – vagy van lehetősége utána nézni az információnak: hasznosítva a szakmai tudását –  az azt szerkesztő könyvtáros. Tehát itt a hagyományos alá-fölérendeltségi viszonyról beszélhetünk, de egy sajátos formában: a könyvtáros “haver”.

C. A hálózati időélmény

Az idősíkok keveredésére tett általános megállapítások helytállóak, az archiválásról nem tudni pontosat, de biztosra vehető, hogy mivel központosított szolgáltatás (= nem magánszemély kezében van, nem tehet kénye kedve szerint azt, amit szeretne), ezért a jogtulajdonos ügyel arra, hogy az archiváltság megoldott legyen.

D. A hálózati térélmény

A weblap kialakítása esztétikus, kényelmes, könnyen használható. Egyfajta konszenzusos megoldást követ, miszerint a képernyő két oldalán találhatók a kapcsolódó információk, középtájt pedig a fő sodrat, időrendben, facebook-szerűen, de szigorúan időrenben, és nem válogatva. Ez kiküszöböli a Facebook-problémát – mely egyrészt megoldódni látszik, mivel bevezették az idővonalat: tehát már a facebookon is van idő a virtuális térben. Első ránézésre könnyen használható. A valóság és a virtuális világ közti határvonal éles, hiszen elsősorban való életbeli események leírásait olvashatjuk, azaz alapvetően dokumentáció webkettes formában.

5. A szolgáltatás a felhasználói aktivitások tükrében         

A privát szféra és magány kérdése egy kényes probléma. Van ugye a törvényi szabályozás, mely védi személyiségi és szerzői jogainkat – az internetes világon innen és túl, de sokszor hiába. Az emberek meggondolatlanul töltik fel a közösségi oldalakra magánéletük minden zegét-zugát. Emlékezetes példa számomra, hogy egyik

Tudok olyan fórumról, amelynél azzal, hogy oda bármely szellemi termékét feltölti a szerző, egyúttal elfogadja a következő passzust a fórumszabályzatból: önként lemond annak mindenféle vele kapcsolatos jogáról, továbbá elfogad minden utólagos moderációt, módosítást is.. Mivel minden fórum privát fórum, ezért hatóság nem tehet ez ellen semmit. Hiába kapálózunk hathatós törvényekért, amikor az emberek önszántukból mondanak le a személyiségi és egyéb jogaikról, a pillanatnyi haszon reményében. Utána sorra visszaélhetnek adatainkkal, mások arathatják le a babérokat szellemi termékeink kapcsán…

Ez pedig roppant antidemokratikus, visszaélésekre ad lehetőséget, első sorban üzemeltetői oldalról. A kevés hozzászólás és nem fórum volta miatt az elemzett bloggal kapcsolatban ilyen következtetés nem vonható le. Sőt: facebookos hírfolyamra rendszeresen kerülnek ki felhasználók által beküldött „mozzanatok”: (élet)képek és írások, tehát valódi közösségformáló, fenntartó rendszerként működik. A felhasználói interaktivitás a hangtárnokban is természetesen jelen van. A sok helyen „internetfüggőségként” értelmezett állandó jelenlét kényszere ez esetben nem fenyeget, mivel ahhoz, hogy ezen a blogon valaki tevékeny részt vállaljon – ellentétben például a virtuális életet eredményező számítógépes játékokkal – nem a virtuális jelenlét takarja a lényeget, pont ellenkezőleg. A „valós” életben történt események a mozgatórugói a virtuális (élmény) megosztásának. Tehát valós élet nélkül nincs mit megosztani. Nincs koncertélmény, egyéb kulturális (zenei) kikapcsolódás. nincs újdonság, amit meg lehetne osztani. A jelenlét alapvetően „non-profit”, mind a könyvtáros, mind az ide író felhasználók szempontjából.

Teremtő aktivitás: a megosztás öröme

További másodlagos szervező erő lehet még az azonos szubkultúrához való tartozás öröme. A weboldal egyik sarkallatos továbbfejlesztési eszköze lehetne ez: aloldalakat lehetne létrehozni, a különböző zenei irányzatokat kedvelőknek. Ez kétélű fegyver lehet, csínyján kell vele bánni. Régi – mesterségesen szült – ellentét leledzik a különböző szubkultúrák között. Az izolációval ezek elmélyedhetnek, viszont így kénytelen – kelletlen mindenki lát mindent. Ismert szubkulturális ellentét a „kötsög rokkerek” kontra „drogos diszkósok”. A probléma gyökere – szemléletem szerint - a „mi nem vagyunk olyanok, mint a többi, mi mások vagyunk”. Elhatárolják magukat, ezáltal el is szigetelődnek. „fogadj el olyannak, amilyen vagyok, de különbözöm”. Igen, mindannyian különbözünk. Kérdés, hogy az álarc mögé képesek vagyunk-e belátni? Az előítéleteknek, pedig mint tudjuk, van alapjuk. Csak épp egy szűk csoport tulajdonságait terjesztik ki a szubkultúra egészére. A fentiek alapján lehet egy „nagy közös” blogban  gondolkodni, vagy sok „mikroblogban”. Mindegyik megoldásnak megvan a maga előnye és hátránya egyaránt.

Zárszóként pedig: Összességében egy jól használható, jól szerkesztett tartalmat vehet az olvasó kezébe, mely minden körülmények között igyekszik hiteles lenni. Tematizálva alkalmas lehet a nyomtatott sajtó kiváltására. Mind mikrostrukturájában, mind makrostrukturájában vizsgálva a szolgáltató rendszert, egy közel ideális tartalomszolgáltatás. Első sorban regionális. Országos tekintetben – eddigi álláspontomat felülbírálva – talán szerencsésebb volna például a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre bízni egy nagyobb projektet, mely integrálhatná ezeket a kisebb, mélyrehatóbb és teljesebb forrásokat. Mert a makro- és mikrostruktúra mint olyan: egymás ellentétei. Ha globálisan szeretném szemlélni a világot, akkor távol megyek, és egyben látok mindent. A részletek sajnos elvesznek. Ha közel megyek, akkor elvesztem azt a képességemet, hogy egyben lássak mindent: úgy is lehetne fogalmazni: elveszek a részletekben. Viszont sokszor szükséges elveszni a részletekben, hogy utána megértsük az egész egységes mivoltát. Bényei tanár úr fogalmazta meg a helytörténet, iskolatörténet, kontra egyetemes történet kapcsán. Egymást kiegészítik, cseppekből áll össze a tenger, egyik sem létezhet a másik nélkül. Ezért a majdani zenetörténet írásakor – mert ugye Mozart annó a könnyedebb műfajával körülbelül a mai populáris zenének megfelelő besorolást kapta a kortársaktól: azaz a múlandó könnyű, és senki sem fog emlékezni rá – ezek a regionális kezdeményezések a forráskutatás kincsesbányái lesznek, feltéve, ha addig fennmarad, mint digitális szöveg.

            Ami még kitörési pont lehetne, illetve fejleszthető vonal: egy zenei-könyvtári blog legyen ott kamerával, fényképezőgéppel a helyi zenei eseményeken, ne csak azokon, melyek a könyvtárban zajlanak. Propagálja magát, népszerűsítse a feltörekvő zenekarokat. Sőt! Indítson alternatív netrádiót. Természetesen szerzői jog, mint mumus, de talán… Milyen jó is lenne, ha egy Stones, Blind Faith, Small Faces, Yardbirds, vagy nem egy a súlyuk, de kis hazánkból Tankcsapda kaliberű zenekar nyilatkozná: minket a könyvtár segítségével fedeztek fel. Ahogy Varnus Xavér is minden évben eljön Balatonkenesére a kis templomba koncertezni, mivel ott adta tizenévesen élete első koncertjét. A könyvtár média lett, a szó klasszikus értelmében megőrizte közvetítő szerepét.