krono.inaplo.hu

------------------------------------------------------------------------------

Írók és művek kalangyába gyűjtésének elve hívta életre a délvidéki magyar irodalom létrejöttének második évtizedében.
A Kalangya című irodalmi folyóirat első száma 1932. május 1-jén jelent meg.
A cím egyúttal progra­mot is jelentett, miként azt a lap jelszava is hirdette:

„Gyűjtsd a termést kalangyába!"

Az új folyóirat célkitűzéseit Szenteleky Kornél fogalmazta meg
Köszöntjük az olvasót című be­vezetőjében.

A Kalangya történetének három korszakát különböztetjük meg.

Az első négy évfolyamra (1932-1935) lényegében Szenteleky Kornél személye és programja nyomta rá bélyegét, itt érvényesült hagyománya is a legegyértelműbben.
Nyílt, egyszerre négy irányban is intenzíven tájékozódó ekkoriban a Kalangya:

• a jugoszláviai magyar iro­dalom alkotói munkásságát közvetíti;
• figyeli a délszláv irodalmak­ban lejátszódó folyamatokat és az irodalmi élet új eseményeit;
• kapcsolatokat épít az anyaországi és erdélyi irodalmakkal,
  s olyan írókat is közöl, akik akkor még kezdők, ám később jelentős alkotói lesznek a magyar irodalomnak (Radnóti Miklós, Veres Péter, Szentkuthy Miklós),
  több jelentős Németh László-mű a Kalangyában lát napvilágot:
  Ember és szerep (1933/11, 12–1934/1–12),
  VII. Gergely (1939/3, 4–5),
  Papucshős (1939/7–8, 9) c. drámái, közli
  Radó Imre Mélypont alatt (1933/1–34/12),
  Havas Károly Öreg ház a csirkepiacon (1939/7–8–1940/10) c. regényeket, s mind e mellett
• figyeli a világirodalmat is.

A második, körülbelül az 1936-1941 közötti időszak a Kalangya válságának, majd irányváltásának a korszaka:
Szirmai Károly, aki Szenteleky Kornél halála után szerkeszti, lépést akar tartani a harmincas évek irodalmi-szellemi fejleményeivel, s többek között harcot indít a dilettantizmus ellen.
Ennek a következ­ménye, hogy a Kalangya színvonala magasabb, emelkedettebb, de munkatársainak tábora megcsappan, kimondottan szép­irodalmi jellege is megváltozik, s a tanulmány és a könyvbírálat kap nagyobb teret.
E korszak legjelentősebb vállalkozása Madách Imre Az ember tragédiája új szerb nyelvű fordításának megjelentetése a magyar-szerb kulturális együttműködés erősíté­sére, valamint a Híddal és a baloldali jugoszláviai magyar írókkal való egyezmény létrehozása.
A Kalangya ezekben az években anyagi nehézségekkel is küzd, több évfolyama foghíjasán jelenik csak meg.

A harmadik, 1941 és 1944 közötti korszaka a megszállás idejére esik.
Ebben az időben Herceg János szerkeszti a Kalangyát, s a fo­lyóirat ki nem mondott, ám annál inkább látható programja a regionalizmus képviselete, hirdetve a magyarok és szerbek életének sorsközösség jellegét: ismertetői felölelik az egykori szerb irodalom egyéniségeit, a fordítások révén pedig a szerb hősdalok­kal, horvát és szlovén írókkal ismerkedhetnek meg a folyóirat ol­vasói.

A Kalangya utolsó száma 1944 nyarán jelent meg.