krono.inaplo.hu

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
iNapló / Blogudvar / Kalangya repertórium - délvidéki digitális irodalom
Kalangya repertórium - délvidéki digitális irodalom
KALANGYA


  • A KALANGYA pár mondatban

    1932 és 1944 között megjelenő vajdasági irodalmi folyóirat.

    Újvidéken indult, majd Szabadkán (1933 szeptemberétől), Újverbászon (1937 áprilisától) és Zomborban (1941 decemberétől) jelent meg.

    Alapító szerkesztő: Szenteleky Kornél (1932/1–1933/7).

    Szerkesztők:
    Szirmai Károly, Kende Ferenc, Radó Imre (1933/8–1934/2),
    Szirmai Károly, Kende Ferenc (1934/3–10),
    Szirmai Károly, Kende Ferenc, Herceg János (1934/11–1935/4),
    Szirmai Károly, Kende Ferenc (1935/5–1937/1),
    Szirmai Károly, Draskóczy Ede (1937/2–1941/12),
    Herceg János (1942/1–1944/6).

    1942-től a Délvidéki Magyar Közművelődési Szövetség Irodalmi-Kulturális Szemléjeként jelent meg Délvidéki Irodalmi és Művészeti folyóirat alcímmel.

    Az 1943/4. számtól a borítón látható a Szenteleky Társaság 1943 feliratú körpecsétje.

    Előzménye az ugyancsak Szenteleky szerkesztésében és programja szellemében megjelent
    Vajdasági Írás (1928–29) és
    A Mi Irodalmunk (1930–33).

    Munkatársai:
    Adorján András, Bencz Boldizsár, Berényi János, Börcsök Erzsébet, Csuka János, Cziráky Imre, Dudás Kálmán, Farkas Geiza, Fekete Lajos, Kázmér Ernő, Kisbéry János, Kristály István, Laták István, Markovich (Majtényi) Mihály, Polácsi János.

    Rovatai, melyek a szépirodalmi szövegek mellett többnyire rendszertelenül jelentkeztek:

    Láthatár
    Kisebbségi Szemle
    Kisebbségi Kultúrélet
    Irodalmi Szemle
    Téka
    Könyvek
    Képzőművészet
    Színház

    Időnként eseményhez, íróhoz kötődő számot adott ki:
    1933/5: a dubrovniki PEN Kongresszus tiszteletére
    1933/8: Szenteleky Kornél emlékére
    1934/9: Milkó Izidor emlékére
    1936/3: Kosztolányi-szám

    ------------------------------------------------------------------------------

    Írók és művek kalangyába gyűjtésének elve hívta életre a délvidéki magyar irodalom létrejöttének második évtizedében.
    A Kalangya című irodalmi folyóirat első száma 1932. május 1-jén jelent meg.
    A cím egyúttal progra­mot is jelentett, miként azt a lap jelszava is hirdette:

    „Gyűjtsd a termést kalangyába!"

    Az új folyóirat célkitűzéseit Szenteleky Kornél fogalmazta meg
    Köszöntjük az olvasót című be­vezetőjében.

    A Kalangya történetének három korszakát különböztetjük meg.

    Az első négy évfolyamra (1932-1935) lényegében Szenteleky Kornél személye és programja nyomta rá bélyegét, itt érvényesült hagyománya is a legegyértelműbben.
    Nyílt, egyszerre négy irányban is intenzíven tájékozódó ekkoriban a Kalangya:

    • a jugoszláviai magyar iro­dalom alkotói munkásságát közvetíti;
    • figyeli a délszláv irodalmak­ban lejátszódó folyamatokat és az irodalmi élet új eseményeit;
    • kapcsolatokat épít az anyaországi és erdélyi irodalmakkal,
      s olyan írókat is közöl, akik akkor még kezdők, ám később jelentős alkotói lesznek a magyar irodalomnak (Radnóti Miklós, Veres Péter, Szentkuthy Miklós),
      több jelentős Németh László-mű a Kalangyában lát napvilágot:
      Ember és szerep (1933/11, 12–1934/1–12),
      VII. Gergely (1939/3, 4–5),
      Papucshős (1939/7–8, 9) c. drámái, közli
      Radó Imre Mélypont alatt (1933/1–34/12),
      Havas Károly Öreg ház a csirkepiacon (1939/7–8–1940/10) c. regényeket, s mind e mellett
    • figyeli a világirodalmat is.

    A második, körülbelül az 1936-1941 közötti időszak a Kalangya válságának, majd irányváltásának a korszaka:
    Szirmai Károly, aki Szenteleky Kornél halála után szerkeszti, lépést akar tartani a harmincas évek irodalmi-szellemi fejleményeivel, s többek között harcot indít a dilettantizmus ellen.
    Ennek a következ­ménye, hogy a Kalangya színvonala magasabb, emelkedettebb, de munkatársainak tábora megcsappan, kimondottan szép­irodalmi jellege is megváltozik, s a tanulmány és a könyvbírálat kap nagyobb teret.
    E korszak legjelentősebb vállalkozása Madách Imre Az ember tragédiája új szerb nyelvű fordításának megjelentetése a magyar-szerb kulturális együttműködés erősíté­sére, valamint a Híddal és a baloldali jugoszláviai magyar írókkal való egyezmény létrehozása.
    A Kalangya ezekben az években anyagi nehézségekkel is küzd, több évfolyama foghíjasán jelenik csak meg.

    A harmadik, 1941 és 1944 közötti korszaka a megszállás idejére esik.
    Ebben az időben Herceg János szerkeszti a Kalangyát, s a fo­lyóirat ki nem mondott, ám annál inkább látható programja a regionalizmus képviselete, hirdetve a magyarok és szerbek életének sorsközösség jellegét: ismertetői felölelik az egykori szerb irodalom egyéniségeit, a fordítások révén pedig a szerb hősdalok­kal, horvát és szlovén írókkal ismerkedhetnek meg a folyóirat ol­vasói.

    A Kalangya utolsó száma 1944 nyarán jelent meg.



  • A SZERKESZTŐSÉGEK


    Az első szerkesztőség: Újvidék, Péter király utca 30.,
    a katolikus plébániatemplom oldalában.
    Az épületet azóta lebontották, kis park van a helyén,
    ma Jovan Jovanovic Zmaj utca.






  • A második, szabadkai szerkesztőség.
    Akkoriban Manojlovic utca 3.,
    ma a Branislav Nusic és a Vladimir Nazor utca sarka.






  • A harmadik, verbaszi szerkesztőség (cukorgyári lakótelep).






  • A negyedik, zombori szerkesztőség.
    Akkor a Városi Könyvtár épülete,
    ma a Partizán TE székháza.





inapimag001.jpg